hermi irka

Jajjjjj:-D):

Mit tegyünk,ha a 16 hó körüli gyermekünk meglehetősen aktív életet él?

 Lehet például főzni valami finomságot(pl.gőzgombócot vaniliasodóval és cukros dió szórással), és megengedhetjük neki,hogy egyedül próbálkozzon a táplálkozással:

De elképzelhető,hogy az étkezés végén csemeténk a következő arcot fogja felénk mutatni:

De hagyhatjuk Neki azt is,hogy megismerkedjen azzal a tárggyal,amivel főzni szoktunk,illetve a fakanál,az asztal, a sütőtök és becses Önmaga viszonyát is kibontakoztathatjuk előtte:

Ha ez még mindig nem elég, megengedhetjük Neki,hogy minigimnazistát játsszon(erre pont elég egy pl.Széchenyi István Gimnázium-os fehér alapon fekete emblémás póló, egy fekete alkoholos filc, a bőre ill. a póló további díszítésére):

Arra persze mindenképpen figyeljünk,hogy csepp gyermemekünk,aki mellesleg mindenhova felmászik,azt ne tehesse meg bármikor:

És miután egész nap ténykedett,hol itt,hol ott,hagyjuk álomra hajtani a kis fejét( az mindegy,hogy kb. este fél tizenegy van).És ne ijedjünk meg, attól,hogy milyen lehetetlen pózban alszik-hiszen nagyon nagyon elfáradhatott:-D:

Hogy kerül a karfiol levesbe a csirkemell sonka?

 Tegnap takarítottam a hűtőt,de csak polconként kipakoltam,letakarítottam,aztán vissza a polcra. Persze törpike is ott sertepeltélt körülöttem-hozta vitte azokat a dolgokat,amiket elért.Időnként egy egy csomag zöldséget kivett,elvitte,és letette az ágyra,néha levette a levesről a fedőt,azután vissza is tette. Kész lettem,hűtő ragyog,nekiálltam vacsit készíteni a fiúknak-és hoppá,nincs meg az egyik felvágott. Na,lakás végigmászva,még a fürdőkád alá is benéztem,sehol a felvágott. Aztán valahogy megvilágosodtam-és megnéztem a levest: ott figyelt benne papírostól a sonka:-D))). Nagyon röhögtem.:-D)))).

Bemegy egy kocsmába Móricka, Pistike, a skót, a székely, a zsidó,
a cigány, az angol, a francia, az aranyhal, a kisegér, a nyuszika,
a medve, a farkas, a róka, a mérges kismalac, két rendőr, és
egy szőke nő. Méregeti őket a csapos egy ideig, majd megszólal:
- Na elmentek ti a picsába!

A részeg hugyozik a parkban. Meglátja egy csinos hölgy és így szól:
- Micsoda állat!
- Nyugi, nyugi két kézzel fogom!

 BKV buszon:
- Jegyeket, bérleteket kérek!
Pistike megszólal:
- Anyád tudja, hogy kéregetsz?

 A Kínaiak világhódító hadjáratba kezdenek, és szépen lassan eljutnak Székelyföldig. Felsorakozik a két hadsereg egymással szemben, majd a kínai vezér megbeszélésre hívja a székely vezért, Áront.
- Nem félsz? - kérdi a kínai.
- Há mér, félnék? - kérdi hetykén Áron.
- Azért - válaszol a kínai -, mert mi 200 millióan vagyunk, ti meg csak 40 ezren.
Elkerekedik Áron szeme, feltolja a kucsmáját, megvakarja a fejét majd hátrafordult a hadaihoz: - Emberek! Hova a f...-omba fogunk eltemetni 200 millió kínait?

 Hát ezt be kellett tennem:-D))))))

 Nehézségek,barátok,és a Duracell gyerek

Jó régen sikerült már erre járnom-mármint írás szempontjából.A helyzetünk nagyjából változatlan-anyagilag nincs javulás,de szerencsére egészségesek vagyunk és élünk. És van bennünk kitartás,és optimizmus-ez már fél siker,én azt hiszem. És vannak barátok-akik nagyon nagyon fontosak egy ember életében(legyenek bár "kézzel foghatóak,vagy "virtuálisak").És vannak kollégák,akik kedvesen fogadnak,ha látogatást teszek náluk,és elmondják,hogy mennyire visszavárnak,mert hiányzom Nekik. Nagyon nagyon jól esik. Igazán. És Ők is hiányoznak Nekem,mégis sokkal jobban érzem magam itthon,az én kis duracellPéterMórom mellett.-aki mellesleg bagoly is:-D.

Hát igen, a duracell gyerek jellemzői-az én meglátásom szerint:

Ha ébren van,azt nagyon intenzíven teszi:

-egész nap pakol-kukából,ruhásszekrényből , konyhaszekrényből,mindeközben hangosan beszél az Ő saját,nagyon nagyon édes nyelvén

-ha véletlenül nem pakol,akkor asztalra mászik,

 - ha nincs épp az asztal tetején, akkor számítógépzikt,tv-t,rádiót kapcsol ki és be

-ha nem kapcsolgat,akkor sepreget a parfissal,vagy porszívózik 

-ha mindezeket éppen nem teszik,akkor csak 3 lehetséges változat marad: eszik, alszik,vagy éppen nincs itthon :-).

A duracell gyerek későn alszik el-ami leghamarabb este 10 órát jelent, de előfordul a 3/4 11-es elalvás is. A duracell gyerek elalvás előtt még felpörög kissé, kb.200szor körbeszaladja-hangos kacagás kiséretében a lakást, bohóckodik, bemegy a nagytesók szobájába,és persze hangosan tiltakozik,ha az elevetemült szülő nem engedi be. A duracell gyerek csak 1szer alszik napközben,kb.2 órát. A duracell gyerek nem csak simán alszik el,hanem kb.77szer felül,fejen áll, jobbra balra fetreng az ágyon-és még eközben is fel fel kacag-vagy sír,ahogyan épp a kedve tartja. Ez az esti elalvásánál ugyanígy történik egy duracell gyereknél. Éjjel jól alszik,leszámítva egy-két felsírást-ami egy kis simogatással,puszikával,cumika visszaadásával el is múlik.  A duracell gyerek reggel nem alszik túl sokáig-kb.7 óra magasságában felébred-bekortyol 2,5 deci kakaót-és hoppá,kezdődhet a pörgés.

A duracell gyerek nagyon szeret csavarogni-egyvalamit nem szeret:odalenn,az utcán a lábacskáin ballagni. Akkor a duracell gyerek ordít,és mindaddig nem adja fel,míg valami felelősségteljes felnőtt,vagy nagyobb tesó el nem kezdi cipleni a sejhaját. De lemenni nagyon szeret, csupa mosoly,mikor felöltöztetik:

 még azt sem bánja,ha kék törpének hívják,csak mehessen már:

(jaa,és a háttérben látható kupiért semminemű felelősséget nem vállal:-D).

Az evészet eredménye: Hurka Gyurka

Eszik a törpike 

Bolognai spagettit:

szőlőt:

na és persze túró rudit:-D:

Már alig várom,hogy jöjjön valami jó is. Semmi nem alar összejönni.Pedig esküszöm,igyekszem jó lenni,nem itélkezni senki felett,nem beszélni csúnyán.Mégis olyan,mintha büntiben lennék:-(.  Mostanában azt veszem észre,hogy egyre nehezebb minden. Biztosan nem csak én vagyok így,hanem sokan mások is.

Épp tegnap gondolkodtam el az egyik híradáson: a hosszú hétvégére minden wellnes szálló megtelt. És úgy megvágytam egy ilyet én is. Milyen jó lenne összepakolni a gyerekeket,és elmenni valahova ilyenkor,egy kicsit máshol lenni,kicsit körülnézni az országban....de ez a jelen helyzetünkben a luxusálom kategóriába tartozik. Hihi,tiszta vicc-luxusálom egy hosszú hétvége valahol. Lassan már a napi szükségelet megteremtése is gondot okoz. de ez nem is érdekelne annyira,ha csak magamra kellene gondolnom. De itt vannak a gyerekeim-és úgy érzem,ebből a szempontból nagyon a sor végén kullogok,mint anya. Persze tudom,nem a welnesshétvége a mérvadó-de mégis.... Már kerestem takarítást magánháznál,de nincs. Elmennék akár utcát seperni is-de nincs rá lehetőség. Szóval eléggé rossz a passz,amiben most vagyok....

Néhány kép Zalánéknál:

Pusszantás:-):

Huncutka:

PéterMór ilyet is tud:-D:

Imádni való ilyenkor is:-).

Mostanában egyre nehezebb körülöttem minden. Az anyagi helyzetünk olyan,mint egy katasztrófa sújtotta övezet. Pár hete még azt gondoltam,hogy már nincs lejjebb-hát tévedtem. És sajnos az a rám rendkívül jellemző optimizmus mintha kezdene kissé megkopni. Persze azért nem engedem meg magamnak,hogy feladjam, a fafaragásom nem engedi:-D,de néha bizony nagyon kell figyelnem a pozitív gondolkodásra. Bár az is igaz,hogy valami úton-módon eddig mindig történt valami pozitív dolog,és mindig akkor,amikor már egyáltalán nem számítotam rá. Ebből merítgetem az erőt magamnak.

A héten 3,általam kevésbé ismert, illetbe egy nagyon ismert ember halálhíre érkezett. Nagyon elszomorodtam. egyikőjukkkel együtt dolgoztam 19 évig. És bár nem voltunk olyan közel egymáshoz,hogy barátnők lettünk volna-ettől függetlenül nagyon nagyon sajnálom Sacit. Pár napja még találkoztunk,beszélgettünk,ment a 3 hónapos unokájához..56 éves volt,és egyszer csak elment. Én hivő ember vagyok,hiszem,hogy van élet a halál után,hogy van Isten,hogy úgy kell élni itt,ebben a világban,hogy a végelszámolásnál ne kelljen szégyenkezni(bár nem tudom,van-e olyan ember, aki képes erre,nekem még sokat kell tanulnom alázatot, szeretetet,  megbékélést, sok mindent). Mégis szomorú a szívem,hiszen újra elment valaki, és testi valójában nem látom többé. Legyen Neki könnyű a föld.

Amit abszolút pozitívumként élek meg,az az,hogy a fiúk itthon vannak őszi szüneten. Szeretem ezeket az időszakokat-jó velük lenni. Igaz,hogy tanulunk ezerrel-mert mind kiderült, a két drágalátos helyenként ki-ki hagyott néhány anyagot. Most aztán lehet pótolni. Viszont kezdek profi lenni az éghajlatokból,azok növényeivől,állataiból:-D.

Pepito köhög,elég csúnyán-olyan felszakadós truttyosan.Elvittem doktorhoz, Sinecod és Fenistil csepp-ezeket kapja. Úgy veszem észre,már jobb a helyzet. De eléggé nyűgös volt ma,   gyakorlatilag kevés híján egész nap a kezemben volt. Eléggé megfájdult a hátam a cipeléstől-de sebaj,majd meggyógyul.Vagy nem:-D.

Voltunk a héten Zalánéknál-nagyon édesek voltak a törpék. Zalán táncol a zenére,kis rongylábúm,közben az ujjacskáit csóválja a feje fölött. meg lehetne zabálni,annyira édes. Majd lesznek képek is-csak én annyira ronda vagyok rajtuk,hogy megpróbálom kicsinálni a fotókról a fejemet valahogy-esetleg lesatírozom,mert nem szeretnék így szerepelni a saját blogomban:-D.

hihihi:

Nem történt meg veled néha, hogy amikor
láttál egy "nagyjából" veled egyidős valakit ezt gondoltad: NEM LÉTEZIK, hogy én
is ilyen öregnek nézek ki!!!

Olvasd el az én kis történetem.
Alicia Smith a nevem és a fogorvosi rendelő várószobájában ültem. Soha nem jártam
előtte ennél a fogorvosnál.Amint várakoztam és nézelődtem, megláttam a falon az orvos diplomáját amin rajta volt a teljes neve. Hirtelen felelevenedett az emlékeimben egy magas, fekete hajú, sportos srác arca, aki az osztálytársam volt a gimnáziumban kb. 30 évvel ezelőtt. Létezne hogy ez ugyanaz a fiú akibe titokban szerelmes voltam???
De miután bementem a rendelőbe és megláttam, elhessegettem magamtól a gondolatot.
A félig kopasz, őszes, igaz hogy magas, de kövér és ráncos arcú férfi láttán, gondoltam túl öregnek látszik ahhoz hogy az osztálytársam lehetett volna.Miután megvizsgálta a fogaimat megkérdeztem tőle, hogy a "Morgan Park"-i gimnáziumban tanult-e.
- Igen, igen - válaszolt büszkén mosolyogva.
Mire én:
- És mikor érettségiztél?
Mire ő:
-1975-ben. Miért kérdezed?
Mire én:
- Nahát, te az osztályomba jártál!
Miután hosszasan végigmért ez a
RONDA,...KOPASZ,...RÁNCOS,...KÖVÉR,...ÖREG,...ABNORMÁLIS,....IDIÓTA fickó,
megkérdezte:

- Melyik tantárgyat tanítottad....???!!!
 

Most izgultam végig az U20-as magyar csapat bronzmeccsét:-D. Hát,edző az nem lennék. De ezek előtt a fiatalok előtt le a kalappal-nem adták fel. A kapus pedig egy aranykezű fiú:-)♥

Az én picike fiam is olyan valamit csinált,hogy teljesen elámultam. Tegnap látjuk a férjemmel,hogy hoz egy tiszta pelust,leteszi az ágyra,azután elballag,és hozza a kis törölközőt,amit alá szoktunk tenni peluscserekor. Mondom a páromnak,hogy nézd csak! Erre Ő belekukkolt a pelusba,és bizony benne volt az anyag:-D. Olyan kis ügyes,egyem a szívét,elmondani nem tudta,de elmutogatta:-D. Egyébként nagyon bohóc kisfiú,állandóan mórikálja magát. És kb.1 hete egész nap sikít,de valami olyan hangon,hogy kénytelen voltam bedugni a fülem,mert megfájdult tőle:-D. Mindig sikít,csak akkor nem,ha alszik,eszik,vagy vigyorog. Nem nagyon tudok vele mit kezdeni,bár ma észrevettük,hogy tudja Ő,hogy nem kellene sikítozni ennyire-és ha fel akarja vetetni magát,akkor nem sikít,hanem panaszos nyávogásba kezd,a szemét becsukja,és úgy nyújtja a kiskezét. Nagyon nagyon aranyos. Sajnos a férjemnek továbbra sincs munkája-már egyre nehezebb az élet. Folyamatosan azon jár az eszem,hogy valamit találnom kellene,amit itthon tudok csinálni-vagy pedig vissza kelll mennem dolgozni. De annyira nem szeretnék még,olyan jó egész nap Petivel lenni.És a nagyfiúknak is jó,hogy minden este itthon vagyok,délután,ha hazajönnek,én teszem eléjük az ebédet,tudunk beszélgetni,felmondják Nekem a tanultakat, ha kell,pörölök velük-szóval jó ez a teljesenanyaság-legalábbis én nagyon élvezem. De sajnos egyre rosszabb helyzetben vagyunk-és a férjem nem hajlandó más munkára,csak a szakácsmeló érdekli. Nagyon sokszor felutazott peste-horror pénzért-próbafőzni,de nem vették fel. Nem gondolom,hogy azért,mert rosszulőz-sőt tudom,hogy nem azért,ugyanis isteni kajákat csinál. Egy-két helyen mondták is neki,hogy kevés ideje van még a szakmában,és csak ezért nem Őt választják(mondjuk nem értem, ha kinyalja a tulaj a tányért,akkor miért nem mindegy,hogy hány éve van?) Ráadásul rendkívül kreatív is-az egyik helyen,ahol próbázott,volt előttte vagy 10féle alapanyag,és azt mondták Neki,hogy csináljon belőle valamit. Ő meg is főzte-és milyen érdekes, az egyik kreálmányát viszontlátta egy szakácsversenyen-az adott étterem szakácsa is versenyzett, és többek között az is benne volt a menüjében.Persze,ha jól alakulnak a dolgaink,és végre eladjuk szegény anyósom lakását,jelentősen könnyebb lesz a helyzetünk,hiszen esélyünk lesz elindítani egy vállalkozást. Csak ki kell várni....de kivárjuk:-).

1 év...... telt el szeretett anyósom halála óta. Minden nap gondolok rá, sok sok szeretet van a szívemben. Remélem,megtalálta a békességet,nyugalmat, Hiányzik Nekem,Nekünk.Sokszor magam előtt látom,ahogy bejön hozzánk,bekukucskál az ajtó mögött,és mosolyogva beköszön: szervuuuztook  :-). Látom,ahogy kavargatja a kávét a szép,karcsú,törékeny ujjaival.Látom, ahogy szalad az utcán valami fontos ügyet intézni-mint szélvész nagymama. Szóval, itt van velem minden nap.

Visszavonhatatlanul itt az ősz. Eső,hideg szél. Még a lehulott levelek a földön adnak némi szépséget a szemnek-de lassan lassan jön az általam annyira nem kedvelt szürkeség. De jön vele együtt sok sok jó is: itthon együtt, meleg tea,közös filmnézések,társasjáték,kártya.Megvan ennek is a varázsa,hiszen ilyenkor sokat vagyunk itthon,és keveset lenn a játszón, a fiúk sem mennek el a barátaikhoz annyiszor-nincs az embernek kedve kidugni az orrát. Aztán persze reményeim szerint hó,szánkózás,hógolyózás,csúszkálás-és persze sok sok nevetés. és így már nem is olyan szürke az a szürke:-). És persze fénylő csillagként közeledik a karácsony, a fahéj,narancs,fenyőilllatával, a gyertyafénnyel, a gyerekek örömével,magával a szeretettel. Számomra talán a legfontosabb ünnep-ha egyáltalán elég rá ez a szó.

Ma Peti megkapta a 15 hós oltást. nagyon jól viselte, egy hangos kiabáláson kívül-ami kb. annyit jelentehett,hogy héémitcsinálszeznemjó-semmi gond nem volt. A tanácsadásra nemsokkal utánunk érkezett egy kisfiú,akiről én azt gondoltam,hogy biztosan a 2éves szurira jött-de kiderült,hogy 15 hós Ő is:-D. Peti akkora volt mellette,mint egy édes kis kerti törpe:-D.De ugye kisember nagy hanggal(vagy mi?:-D) jár,úgyhogy mindjárt az elején tisztázák az erőviszonyokat,Peti olyan éktelen sikítozásba kezdett-persze örömében-hogy Gabika néhány percig csak meredten figyelte:-D. Odabenn meg is kérdezték Pepitótól,hogy ki volt ez a nagyhangú kisfiú?:-D. Ő szokásához híven rövid,tömör választ adott: a.:-D. Szóval,minden oké vele, a fogai száma továbbra is 6,. Kérdeztem is a doktorbácsit,hogy rendben van-e az, hogy 10 hós kora óta egy csücsök sem jött ki-de azt mondta,semmi gond,majd valószínűleg beinduk,és egyszerre fog jönni sok-Hurráááá:-D. Egyébként hihetetlenül hisztis-nem nagyon találkoztam még ilyen gyerekkel,pedig már 2 félig felnőtt mellettem. semmivel nem tudok rá hatni(egyenlőre),ha valami nem úgy történik,ahogy Ő gondolja,éktelen sírásba kezd,sikít,rázza a fejecskéjét, satöbbi  :-D. Lassan már mind hallásérültek leszünk mellette,mert nem csak hisztiből,hanem csak úgy szórakozásból is sikít-egész nap:-D. kivéve ha eszik,alszik,vagy vigyorog-ami igencsak rövid idő a nap többi részéhez képest. Azt,hogy anya(aja)adjál(addá),már biztosan tudom,hogy mondja. Egyébként pedig csak visít:-D. de azért nagyon ügyes,okos fiúcska-a sapkát már fel tudja venni egyedül-igaz,hogy a megkötője a szemébe lóg,de azért felvarázsolja valahogy a buksira. Ha menni akar valahová,hozza a cipőjét(tök mindegy,hogy még pizsiben van:-D),és a változatosság kedvéért sikít(gúvadós szemű-vagy fájó fülű snile):-D. Csak a tiltott gyümölcsöt szereti(né),gyúródeszkát csapkodni a hűtő oldalához, tv-újságot saját szemszögéből olvasni-ami neki szórakozás,nekünk puzzle:-D, kukából kivenni a kakis pelust,almacsumát-a csumába persze beleharapni,fiókból kipakolni mindent(persze,csak abból,amibe nem az Ő játékai vannak csalinak bepakolva)....szóval ilyesmik:-D. De hát így imádjuk őt, a mi kis buksikánkat.

Ma bababörze volt nálunk. Kimentem,eladtam egy-két dolgot. És vettem a kicsinek téli kezeslábast,pizsiket-nagyon aranyosak.  Nagyon jó élménnyel jöttem haza. Mónika barátnőmön keresztül megismerkedtem egy házaspárral,Anitával és Zsoltival.Nagyon örülök,hogy megismerhettem Őket,igazán jó emberek.Hálás vagyok érte a sorsnak-és persze Mónikának is:-). Hiszen úgy a jó az életben,ha sok sok jóembert ismerhetsz meg-és persze minél kevesebb rosszat. Persze,ahogy Zorán énekli:"hogy tudd,egy pohár víz mennyit ér, ahhoz hőség kell,ahhoz sivatag kell"-ez bizony nagy igazság.

Ma lementünk a játszótérre délután-addigra szépen sütött a nap-de hűvös szél fújt. Úgy látszik, visszavonhatatlanul itt az ősz. Van a játszón függő csúszka-biztosan sokan ismerik-rá kell ülni,és egy fémdróton csúszik:-). Marci felültette az ölébe Petit-és juhééééééé,a kicsi szája kb.kétszer körbeszaladta a fejét,annyira élvezte. Nagyon nagyon aranyosak voltak. Persze újra és újra akarta:-D. És mikor elhoztuk,mert más is csúszni akart- a szokásos iszonyatos visítás.  Ez a legújabb-ha valamit el szeretne érni,legyen az játék,menetirány,bármi,azonnal elkezd fültépően sikítani. Én pedig próbálom Neki elmondani(nem csak én,hanem a család többi tagja is),hogy addig amíg sikítasz,nem. És milyen érdekes,mintha kezdené érteni:-D. Ma este például már nem sikítva kéredzkedett fel az apja ölébe, hanem édesen nyújtotta a husis kezecskéit,miközben csak halkan nyekergett:-D). Okosodik már a drágám:-).

15 hónapos

ma a mi kicsi Péter Mórunk. Tündérmackó. Már tud virágot locsolni,port törölni,porszívózni és sepregetni is:-D. Imádjuk mindannyian. Jó,hogy itt van velünk. És jó,hogy együtt vagyunk mindannyian....

Minden kb.15 hónapos könyékig belemászik az ételbe,és marcingolja ezerrel,+ keni kanállal-kézzel mindenhová,ahová lehet kenni?:-D. Mert én sajnos már nem emlékszem a nagyfiúknál ilyesmire-persze ez jelentheti azt is,,hogy felejtek:-D.

Ma történt valami,aminek nem örülök túlzottan. Levente( az én eléggé báránytermészetű nagyfiam)összeverekedett egy osztálytársával. a fiú elvette a tollát,Levente kérte hogy adja vissza)normálisan-ezt.az oszt.társa is mondta),persze e srác,aki a válláig ért,csakazértsem tette. erre Levi elvette a ceruzáját-mire a gyerek elkezdte anyázni,meg valami ilyesmit mondott,hogy rohadjon meg a családod,meg dögöljön meg mindenkid...erre LKevinél elszakadt a cérna,és verekedés lett a dologból. De ez még nem minden,Marcinak szóltak,hogy menjen gyorsan,mert Levi verekszik valakivel. Azt tudni kell,hogy Marciban sokkal több agresszivitás van,mint Leviben ,meg sokszor összevesznek,de azt soha nem hagyta,hogy Levit bárki is bántani próbálja. Odament,addigra már Levi sírt(dühében ugyan,mert Petire is azt mondta ez a gyerek,hogy dögöljön meg),és hát az én Marcikámnak nem kellett több,piff-puff,elagyalta a kölyköt. Úgyhogy kinéz vagy két osztályfőnöki:-(. De em is ezzel van bajom,hanem az előzményekkel.És persze valahol úgy gondolom,hogy szemet szemért,fogat fogért. Azt is tudom,hogy mind a két nagyfiam rajongásig imádják,óvják,féltik,dédelgetik a kicsit,és már a gondolatától is ökölbe szorul a kezük,hogy valaki rosszat akarhat a kicsinek. De akkor is szomorú a szivem?gyerekek,akik már úgy viselkednek,mint a meglett,megrögzötten rossz felnőttek:-(.