hermi irka

Pffffff.....

Mostanában sok negatívum van körülöttem. Anyukám megint kórházban-ráadásul úgy tűnik,hogy erősen lágyul az agya :(. Nem írom le,hogy ez miről szól,aki ismer ilyen embert,az tudja, aki nem,azt meg nem akarom elkeseríteni.

Marcimat ugyan felvették a gimibe,de úgy tűnik,ÉNEKBŐL megbuktatják! A franc a hülye gyerekbe,meg a hülye tanárba is. Persze,nem csak őt, hanem vagy 20 gyereket az osztályukból. Rosszak,nem fogadnak szót,beszélnek órán-és íme a bosszúhadjárat. Pfffffffffffffff-annyira de annyira!!!!!!!

Petiről hétvégén leszedtük a pelust. Elég volt már, a bölcsibe is mindig eljárt pisilni a wc-re,csak pelus volt rajta.A gondozónője mondta,hogy ezen a héten hétfőn már ne is vigyük pelusba,hanem bugyiba. Így aztán szombaton bugyit kapott. Hát,fel kellett volna venni videóra,hogy mitmvelt. Szerintem nyilvánvaló volt a z egész lakótelepen,hogy valahol egy gyereket nyúznak. Fél óráig úgy üvöltött,mint egy eszement. Rúgkapált,fetrengett a padlón, hozzávágta a pelenkás zacsókt. Aztán abbahagyta. Egész nap Wc-be pislt,bele is kakilt. Éjszakára persze kapott pelust. Száraz volt reggel. Na,ez az egy napvolt ilyen. Azóta-ahhhhhh,elképesztő. Felveszi a bugyit,már nem ordít a pelusért.de ha olyanja van,bepisil, sőt,valamelyik nap a kaka is bement. Nem hajlandó eljönni itthon a Wc-re, a bölcsibe oda jár pisilni,napközben többször. Alváshoz kap pelust, az pisis. Reggel itthon száraz a pelusa 10-ből 7 szer. De nem hajlandó se bilibe,se wc-be,csak ha éppen úgy van kedve. Komolyan mondom,megőrülök Tőle. Mi a lószart kezdjek már Vele, 2 hónap múlva 4 éves lesz,tudja,hogy hova kell menni,vissza tudja tartani,érzi is,amikor kell-mert táncol,fogdossa a kukiját-és mégis! Simán beleengedi a gatyába.jajj,mit csináljak Vele? Ha valakinek van ötlete,írja már le,mert már belezavarodok! Annyi más bajom(unk) van,és még ez is!

Szóval...

Felvették Marcikámat a gimibe .D. Bár nem a német nyelvi tagozatra,amit elsőnek jelölt meg,hanem a társadalom tudományira. De hogy Ő mennyire örült ennek! Azt mondta,hogy az utóbbi hetekben azon járt az esze, hogy miért nem fordítva jelölte meg a sorrendet-nem szeretne heti 12 német órát. Úgyhogy lehet menni beiratkozni-és persze pénztárcát kinyitni. Az utóbbinak azért nem annyira örülök,mert mert elég üresecske mostanában a bukszám:/. Nem is tudom,ha fizetnem kéne a könyvekért,mi a lófaszt csinálnék. A két nagyfiú tankönyve közel 80ezer lenne-nálunk nem marad annyi kajára,tisztálkodásra, ilyesmire. El tudom képzelni,hogy a hozzám hasonló anyagi helyzetű,de "csak" 2 gyerekes szülők mit rágódhatnak ezen. Elképesztő,hogy merre tart az országunk :-/.

A gyerekek jól vannak, hála Istennek-de egyébként csupa szar körülöttünk minden. Pfffffff, annyira elegem van már.....

Petiről

Lassan alakulgat a gyermekünk,de tényleg lassan. Úgy látom,egyre jobban ért meg dolgokat. Két új szót mondott a múlt héten,tisztán és érthetően: autó(gyönyörűen kimondta,úgy ahogy kell),és a barátnőmnek a hintában: lökjél! De azóta sem hajlandó mondani,pedig a szó megvan nála,ez nyilván való. Ezt nem nagyon értem,de meg fogom kérdezni a fejlesztőjétől. Persze, ha bele gondolok,hogy egy jól halló gyermeknek is másfél-két évnek kell eltelnie az életéből a hangok raktározásához, és csak azután hívja őket elő szavak formájában,akkor egész jó állunk :). Hiszen még nincs egy éve,hogy hallókészüléke van a drágámnak. Persze márciusban volt egy éve,hogy megkapta, de a mindennapi ,folyamatos használata csak augusztustól van-addig állandóan kiszedte a fülecskéjéből. Néha itthon most is kiveszi,de már nem dobja el,hanem ideadja nekem,vagy akit éppen talál :).

A szobatisztaság-hát,az is elindult,de szintén lassan. A múlt héten többször jelezte,hogy menjünk a wc-re,ráült,engem elküldött, és oda végezte a nagy dolgát. Mindannyian nagyon örültünk,megdicsértük-Ő pedig büszke volt. De felszólításra nem hajlandó, a pelust követeli-nem tudok rá kisnadrágot húzni. De bízom benne,ha jön a meleg nyár,lekerül a pelus is. Már csak azért is,mert szeptembertől oviba kell mennie-de pelusosan nem veszik fel egyik oviba sem :(. Ez elég nagy teher rajtam,de hát erős pálma vagyok én. Meg bizakodó pálma is :).

Felvételi,és sok minden más.

Még nem tudjuk,hogy sikerült-e Marcinak bejutnia a gimibe. Majd április 19.-én tudom meg,ha minden igaz. Jó lassan telik az idő.Vagy gyorsan? Még az is lehet :D.

Van itt a házunkban egy-két "édesanya",akinek kisebb gyereke van,mint Petim, úgy 1 évvel. Mind a kettő édes drága kisfiú-mind a kettő idióta anyával. Valami elképesztő,ahogy a gyerekeikkel beszélnek. A baszdmeg, meg a kurvaanyád nagyjából kötőszó,persze sok mással fűszerezve. Annyira rossz hallani,teljesen elkámpicsorodok,mikor hallom :(. Persze, a kicsik meg sírnak :(. Úgy fáj értük a szívem. :(. Két idióta, elmebeteg barom!

Tegnap jöttem haza,és kinn volt a házon a fekete zászló. Teljesen összeugrott a gyomrom-annyira megijedtem, hogy a kedves,közeli ismerősöm-egy fiatal, 44 éves nő miatt van kinn. Bár tudom,hogy a halál már megjelölte,de annyira bízom valami csodában :(. Szégyen,nem szégyen,de megkönnyebbültem,mikor megnéztem a gyászjelentést. Persze,nem örültem a számomra ismeretlen  ember halálának. Mégis olyan ambivalens érzés.

Petikénk többször belepottyantotta a nagydolgát a wc-be,jelezte,hogy menjünk, sokszor pisil oda-de nem hajlandó levenni a pelust. Sokszor fordul elő, hogy reggel száraz a pelusa-és nem hajlandó levenni. Nem akarja a kisnadrágot. De egyszer majd biztosan-gondolom,megnősülni csak nem pelusban fog. A beszédje akadozva ugyan,de valamit mégis csak fejlődik. Bár én sokszor nem értem,hogy mit mond-a barátnőm sokkal profibb. Valamelyik nap a játszón ránézett Mónikára-és mondta Neki,hogy lökjél. Én nem hallottam-messzebb voltam,de Mónika tisztán kivette. Vagy lehet,hogy csak itthon nem tisztel meg bennünket? :D.

Ki akarok menni külföldre,családostól. Lakást eladni,persze előtte keresni odakinn munkát-és go. Elég ebből,ami itt van. Nyomorultul érzem magam. Nyomorult életet élek, és belekényszerítem a gyerekeimet. is.Persze,nem éheznek(még),de nem akarnok Etiópiához viszonyítani. Nem. Inkább Norvégiához, vagy Svédországhoz,vagy Ausztriához......

Jól elmaradtam

Mint a borravaló :(. De nem sok időm van írni. Marci felvételijéről még nincs hír-mármint arról,hogy hanyadik a sorban. Jó lenne már tudni,hogy mire számíthatunk.

Levi mostanában elég sokat volt "táppénzen". Néhányszor szerintem indokolatlanul. Olyan,mintha most kezdene rájönni annak az ízére,hogy milyen jó is itthon lenni-felügyelet nélkül. Mondtam Neki,hogy ha ront az előző félévhez képest-ami meglehetősen gyengén sikerült Neki,akkor nagyon nem leszünk jóban.

Marci most "csendes". (kopp,kopp,kopp). Persze a suliban állandóan történik valami-jájjjjjjj...... Azt gondolom egyébként,hogy nem igazán érzi itt jól magát. Valószínűnek tartom,hogy amint lehetősége lesz rá-nyilván eléri azt a kort- el fog itthonról menni. Nem szeret itt. Nem szereti a viszonylagos szegénységet,amiben élünk,jobb életre vágyik(hozzáteszem,én is), az apjával gyakorlatilag teljesen normálatlan a kapcsolata-az apja nem nagyon tud hozzá normálisan szólni-teljesen mindegy,hogy tett e valami "rosszat" a gyerek,vagy nem, beleköt. Mindig minden formában. Ha mondom Neki,akkor én is le vagyok ordítva. De azért mondom :). Levi sokkal nyugisabb eset-ráadásul Ő megpróbálja pozitívan venni még a lebaszást is-bár ki tudja? lehet,hogy Ő belülről emészti magát-bár ha kérdezem,mindig azt mondja,hogy minden oké Vele.Marcin viszont látom a távolodást-és ez nagyon nagyon nagyon nagyon fáj. Mert még csak 15 éves lesz,még az én kisfiam,még szükségem van rá-és remélem, Neki is rám.

Petike édes. Egyre inkább észre vehető,hogy minden nap több dolgot ért meg,ügyesedik,egyre jobban próbál beszélni-csak még nem érthetőek a szavai-illetve van,ami igen.Például köszön,hogy tia(szia),vagy hejó(heló). De ha valakivel találkozunk,és én köszönök,most márt Ő is egyre gyakrabban teszi. Persze,ez még nagyon kevés-de ennyi van. A pelus még mindig megvan,viszont már két nap a bölcsiben nem pisilt a pelusba,hanem a wc-be-tisztázáskor száraz volt a pelusa,és Kati odavitte a wc-hez,Ő pedig hiszti nélkül belepisilt-egész nap :). Mintha indulgatna valami nála. Már nagyon nem bánnám-tudnám hova tenni azt a havi 8ezret,amit pelusra költök-még mindig. Pedig jó esetben már egy éve nem kellene pelust vennem. De ez nem jó eset-mint ahogy van még egy csomó nem jó eset az életemben. De most jön a fent :).....

Irka....

Marcimnak megvan a német szóbeli felvételi eredménye. Hát,50 pontból 27-azt hiszem,nem túl jó. Persze, azt mondta,hogy elég rossz témát húzott-sport. Majd meglátjuk,mire lesz elég az össz. pontszáma. Jó lenne,ha felvennék első körben-nem kellene fellebezni. persze az én kisfiam állandóan azt hajtja,hogy minek tanulni, mikor már a tanult emberek munka nélkül vannak,  sok nem tanult pedig full Mercédessel,meg Audivaljár,meg ilyesmi. Merthogy Ő úgyis külföldre fog menni, és akár szállodában takarít,azzal is jobban fog keresni,mint itthon egy diplomás. Hiába magyarázom Neki,hogy "jó" iskolával is lehet külföldön dolgozni,legfeljebb nem szállodát kell takarítani,hanem az csinálhatja,amihez kedve van. Ááááá,falra hányt borsó. Csak azt hajtja,hogy az osztálytársa apjának sima szakmunkás képzője van,és sok sok milliója(mondjuk lehet úgy 100). Persze,Ő jó időben,jó helyen volt,meglátta a lehetőséget,és megvolt hozzá a bátorsága,hogy belevágjon. És még szerencséje is volt. De mondhatok én akármit. azzal nagy nagy kamasz érzelemvilágával kimagyaráz mindent :D.

Az apjával egyre rosszabb a kapcsolata-két egyforma,csak ez egyik 47, a másik meg 15 éves. Elég nehéz így,főként hogy mindig azzal vádol a férjem,hogy Marci azért ilyen,mert én mindig védem. Pedig nem igaz. Én is szoktam "ostorozni", de ha van valamiről véleményem, azt nem változtatom meg csak azért,hogy az megegyezzen a férjemével. És ezt Ő nagyon nehezen viseli,mert körülötte mindenki mindent rosszul tud és rosszul csinál-egyedül Ő a tuti. Ráadásul a férjem nem vitte "sokra"(mint ahogy én sem- bár én akár elégedett is lehetnék,mert nem voltak diplomás vágyaim,mint Neki), de ezért mindenki más hibás,kivéve Őt. És ezt "veri" le rajtunk- a saját maga elégedetlenségét. Hát,ez van.

Levim kicsit jobban tanul-kopp kopp kopp(így volt ez az év elején is), majd meglátjuk,mit fakít év végére.

Peti ugyan olyan,mint volt. Hisztis,nem beszél,pelenkás-mintha megakadtunk volna úgy 2 éves korában :(. Elég nehezen viselem,de nem tudok mást csinálni.

Néha úgy érzem,hogy bekerültem egy hosszú,sötét,hideg alagútba, ahol erős,metsző szél sodor-és nem látom még a fényt a végén.Egyedül vagyok itt fázom,és félek. Jó lenne már,ha kisütne a nap végre-mielőtt még végképp elvesztem az irányt.

Most csak képek

Régen írtam...

Verám, Marci a Verseghy Ferenc gimibe szeretne menni,vagy német nyelvi spec.-re,vagy társadalomtudományi szakra. Úgyhogy még egy német szóbeli felvételi vár rá-ami nem lesz egyszerű. Írd meg kérlek,hogy Neked hogy sikerült,jó?

Hideg van,tél van. De ez a nagy pánikhangulat a hó miatt!!! Már az agyamra megy. Még a csapból is az folyik. Hogy Jóisten, 60 cm.hó várható,jajj,meg mínusz sok fok. Könyörgöm,február van, nem május,és nem 6 méteres havat várnak! Tiszta kabaré. Nyilván  a kis tanyák,pici falvak segítségre fogna szorulni,meg biztosan lesz több ember,aki kihűl(sajnos), de a kánikulában pont sokan szoktak elhunyni, mert nem bírják a meleget.  Nem kellene ilyen pánik hangulatot kelteni. persze ki tudja,miről akarják elterelni a figyelmet.... Nálunk a Corá-ban állítólag egy tűt sem lehetett leejteni,mert a sok marha elment,hogy felvásároljon mindent.

Itthon zajlik az élet. Marci megint(már másodjára) csinált hülyeséget, kicsit elegem van belőle.Nem borzalmasan nagy dolgot,de ahhoz pont eleget,hogy megint pellengéren legyen a suliban néhány társával egyetemben De még csak pofán sem tudom vágni-már olyan nagy. Na jó,azért ha jól nekidurálnám magam,még nyilván tudnék Neki meglepetést okozni. Jó lenne,ha valaki tudna tanácsot adni,hogy i a lófaszt kezdjek Vele-mert most már tényleg kezdem unni a hülyeségeit.

Levim sokat rontott(bár lehet  hogy ezt már írtam).  Azt ígérte, kijavítja év végére. De mindettől függetlenül szereti a sulit-még így is,hogy eléggé gyengécskén muzsikált a tanulás zongoráján az első fél évben.

Petikém egy kis piszok alak :). Valamelyik nap kijött a fürdőkádból, úgy meztelenül megfogta a kezem,és el kellett vinni a WC-re,és gyönyörűen belepisilt. Tehát tudja is,hogy mikor kell,és azt is,hogy hova. Utána megpróbáltam kisnadrágot ráadni-hát úgy ordított,mint akit nyúznak. Én már beletörődtem,hogy egyenlőre marad a pelus. De ahogy jó idő lesz,kegyetlen leszek-eldugom,és ha tetszik,ha nem,nem lesz pelus. Valahogy le kell róla szoknia-már olyan nagy fiú. Egyébként is rendkívül akaratos gyermek,sok harcunk van emiatt. Ha nincs kedve a fejlesztő foglalkozáson azt csinálni,amit a peda szeretne Tőle,akkor nem csinálja. Ha nincs kedve enni abból amit elé tesznek-akkor nem eszik,nem lehet bele tömni egy falatot sem. Sokszor fekszik le a bölcsiben ebéd nélkül-én pedig dobálom ki a pénzt az ablakon. A beszédfejlődés nagyon zötyögős-de mintha lenne már egy-két új szó. De leginkább értelmetlen halandzsa-ami persze jó,hiszen az azt jelenti,hogy hall a fülijével,és alakulnak a hangok az agyában. Csak én vagyok ilyen rohadt türelmetlen. És még mindig nagyon szépséges az összes gyerekem.Imádom Őket-bár a Marcit lehet hogy MEGNYÚÚÚZOOOOM :D!!!!

Felvételi

Matek 36 pont,magyar 38 pont. Nem annyira rossz,de lehetett volna jobb is. Mindegy,ennyi van,ennyiből kell gazdálkodni.

Csak úgy ..

A héten szabin vagyok(még előző évi maradvány). Nagyon vártam. Nem is terveztem semmit-mert eddig bármit meg szerettem volna csinálni,vagy csak lustálkodni,biztosan meghiúsult valamelyik betegsége miatt.Persze,Levi tegnap hazajött a suliból,hogy hányt-semmi baja. Ma ment is. De én is bemegyek az ofő.jéhez,mert biztosan van valami az osztályban,ami miatt minden hónapban 2-3 napot itthon van a gyerek.Többet hiányzott szerintem ez alatt a fél év alatt innen, mint az általánosból egész 8 év alatt. De ha rákérdezek,mindig azt mondja,hogy semmi baj,minden oké,az osztály jó-egy-két gyereket kivéve-jól kijön Velük. Mégis rossz érzésem van. Tegnap azért  hányt(elmondása szerint),mert nagyon meleg van az osztályban,Ő pedig nem bírja. Hozzáteszem, úgy jár suliba,hogy a pólóra veszi a kabátot. Tényleg nem bírja a meleget. És azt mondja,hogy nem szellőztetnek szinte soha,csak akkor,ha a fizika tanár jön,mert tartanak Tőle(szigorú nagyon),egyébként egész nap nem nyitnak ablakot,mert azt mondják,kinn nagyon hideg van. Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel,mert elég nagy lovak már-egyébként szellőztetni minden szünetben kéne szerintem, vannak 30-an egy kis tanteremben. El tudom képzelni,mennyire levegőtlen ott.

Most,hogy itthon vagyok,gondoltam,bemegyek reggel Peti fejlesztő órájára. A fejlesztő tanár,Marcsi nagyon örült Nekem. De nem jó. A kisfiam,nem akarja tenni a dolgát,ha ott vagyok :). Egyébként ugyan olyan kis lüke fafejű ott is,mint itthon. Marcsi próbálta rávenni,hogy nézzen rá,elfordította a fejét. Akkor odairányította a kezével az arcát-erre lesütötte a szemét. Csak azért se!Jájj,és mindenben ilyen. Nem tudom,mi lesz Vele,hiszen Neki sajnos kevés az a figyelem,amivel egy jól halló gyerek elsajátítja az életet. És Ő nem hajlandó figyelni,csak ha úgy tartja kedve-és leginkább nem úgy tartja. Ha ott vagyok,ez hatványozottan jelentkezik. Holnap is lenne óra-de nem tudom,bemenjek-e. Mert mindamellett,hogy úgy viselkedett ahogy,mikor eljöttem,nagyon sírt,jönni akart Velem. De tényleg dolgom van-hivatalos ügyek intézése, bank és ilyesmi,úgy hogy ha nem beteg,megy bölcsibe.

Egyébként szinte semmit nem tud,amit egy ekkora korú gyereknek tudnia illik-a mozgást kivéve. Meg a kirakózást. Ez van. És nagyon akaratos-még nem találkoztam ilyen gyerekkel soha. De remélem,alakulni fog-mert ha nem,akkor félöreg napjaimra nagyon nehéz dolgom lesz.

Marci szombaton írja a felvételit. Jó lenne már túl lenni rajta-akár hogy is fog sikerülni.

Befestettem a hajam-középbarnára.....

... ami szinte fekete(pedig a dobozon gyönyörű barna volt). :-D. Nnna, ahhoz képest,hogy igazából szőke szeretnék lenni egyszer( bár a Zuram szerint szőkébb már nem lehetek-hihihi,egész jól haladok :-D. Mondtam Levinek,hogy csináljon rólam egy.két képet,de olyan siralmasak lettek,hogy jujjjjjj. Persze,mert vakuval csinálta a lelkem-ami a banyáknak nem a barátja. Így aztán csináltam én magamról vaku nélkül, na,az is jujj, de csak két j-val :-D. Úgy is időszerű már kicserélni a profilképemet itt-ott-már nincs rövid hajam,és nem is vörös-hanem középbarna :-D. Na,vélemények?

Már rég le kellett volna írnom...

....hátha segít.

Biztosan többen hallottátok a híradásokból, hogy Szolnokon egy 15 hónapos kisfiút a 15 éves unokatestvére, aki egy gyerekvárosból szökött haza,súlyosan bántalmazott. Sajnos, ezen a napon én voltam az ügyeletes a röntgenben-szerencsémre nem egyedül,mert akkor nem tudom,mi lett volna. Hozzánk hozták be a kicsikét. Meg kellett röntgeneznünk. Én "kezdtem"el, de a kolléganőm fejezte be, mert én sírógörcsöt kaptam, és ki kellett mennem a röntgenből. Az ici-pici teste tele volt zúzódásokkal, nem volt eszméletlen,de éber sem, és ahogy hozzáértem,hogy kigomboljam a kis pizsamáját, valami hihetetlen módon összerándult,és a kicsi feldagad szemecskéjét próbálta nyitni,és látszott rajta, hogy remeg a félelemtől. Súlyosan sérült,koponyatörése,agyi bevérzése lett. Nem tudom,mi lett vele,mert másnap elvitték a debreceni gyerekklinikára. Ez december 10.-én volt. Azóta sem tudok normálisan aludni,nagyon sokszor látom magam előtt a pici,meggyötört arcát. És féltem az én gyerekeimet,hogy soha ne érje Őket baj. Mert annyira szeretem Őket. És nagyon szeretem azt az ici pici,kis 15 hónapos roma kisfiút is. Hiszen nem tehet semmiről sem.

Persze elkapták az unokatesót is,aki az fogdában felakasztotta magát-persze,Ő is hozzánk került, de egy hét múlva meghalt. Mégsem érzek elégtételt.Nyilván Őt is ütötték,verték,míg a "családjában"volt,és nyilván ettől vált ilyenné. De nem tudom sajnálni sem. Mert kínokat okozott egy ártatlan csöppségnek. Milyen ez a világ? Ahol egy gyerek félhalottra ver egy csecsemőt? Milyenek a felnőttek,akik ezt hagyják....Teljesen kiborultam.

Néha azt gondolom,hogy tényleg megérett a világvége-olyan korcs lett az emberi faj. Elnézzük,hogy gyerekek halnak éhen-míg mások színarany autókat gyűjtenek,paloták százait tartják,narkóval gyilkolnak,és atombombával. Néhány millióan. A többi milliárdok pedig csak lesnek,mint a birkák.

BUÉK

BUÉK :-D.

Karácsony...

Jó. Együtt. Bár azért van,aki nagyon hiányzik. Ez a 3. Karácsony,amióta anyósom nincs velünk. Minden nap hiányzik,de most talán még jobban. Sokat gondolok Rá nagyon.

És persze hiányoznak érzések-például a testvérem felé,régen hiánytalanul meglévő szeretet. Most is szeretem,de már nem tudok rá úgy gondolni, mint néhány éve. A felismerés megváltoztatott. A felismerés kell,szükséges-de nem jó :-(.

Mindenki örült az ajándéknak. Jó volt a kaja,finom volt a bor :-). Szép a fa.

Marcika 25.-én elment a barátjához,és ott is aludt Náluk. Úgy érzem,hogy jobban érzi ott magát,mint itthon. Persze,ott nincsenek elvárások felé-itthon igen. Ott nincs ott az apja-akivel kifejezetten rossz a kapcsolata.( Velem nagyon jó :-), pedig én is szoktam Vele pörölni). Ott van sok lóvé,itt nincs. Én pedig nem tudom,hogy jól teszem-e,amit teszek. A barátja,Tomi anyukája,Karola kért meg,hogy Marci elmehessen hozzájuk. Ők most válnak a férjétől-és Tomi meglehetősen rosszul viseli a helyzetet. Én pedig megengedtem-de nem tudom,jól tettem-e. Mégis csak Karácsony van-bár az,hogy Marci örömmel megy, sok mindent elmond erről az egészről. Úgy érzem, anyaként mintha csődöt kezdenék mondani-vagy legalábbis teljesen bizonytalan vagyok-és az is egyfajta csőd.

Nahát...

......elveszett a kép,amit feltöltöttem az előző bejegyzéshez :-/. Pedig ott volt,láttam...Én nem tudom,mi van mostanában a freebloggal,de kezd elegem lenni belőle. Örökké valami gebasz történik. Lehet,hogy váltanom kéne?

Frissítve: tettem be egy másikat,kíváncsi vagyok,meddig lesz látható.

BOLDOG KARÁCSONYT!

Szomorúság,harag,elkeseredés,kilátástalanság,felháborodás-az utóbbi napok termései Nálam!

Szomorúság: anyukám megint kórházban. Múlt pénteken anyaszült meztelen találták meg a főbérlői,félig kihűlve-persze teljesen begyógyszerezve-beszorulva az ágy és a komód közé:-(. Most már jobban van,de gyenge.

Harag: haragszom rá-vagyis már nem,de nagyon haragudtam, Hogy miért kell ezt csinálnia, Miért jó Neki,hogy a saját szennyébe fekszik, mert nem tud megálljt parancsolni a gyógyszerszedési függőségének legalább annyira,hogy ne legyen teljesen olyan,mint egy részeg vagy egy narkós. És haragszom magamra,mert nem lenne szabad haragudnom rá,mert öreg,és ez egy betegség,és lehet,hogy elfelejti,hogy már bevette azt a kurva frontint- vagy nem tudom. Olyan ambivalens ez az egész bennem. Haragszom a tesómra, amiért nagy ívben leszarja az anyját-amíg volt pénze,addig jó volt,lenyúlták a volt nejével-és most az Ő adósságukat fizeti anyám a 76 ezer forintos nyugdíjából. Konkrétan 25 ezer forintot. És a tesóm...áááááá. Utoljára idén január 2.-án látta az anyját- és kb. 3 hónapja hívta telefonon. Éhen halhat Tőle nyugodtan,csak Neki,az új feleségével ne legyen konfliktusa....

Elkeseredés,kilátástalanság: mit tegyek anyámmal. Nem maradhat egyedül ez nyilván való. Szociális otthonba nem fogják felvenni,mert a nyugdíjából letiltás van-52 ezer ft-al nem veszik be. Ide hozzánk nem hozhatom-a 49 nm-en lakunk öten, a kicsinek nincs helye a kis szobában-Velem alszik. Nem tudok neki ágyat venni-nem fér hova. A nagyok ketten a 11 nm-en. Nem fér el ott sem, mégy egy szék sem-nem hogy még egy ágy. És ráadásul nem tehetem ki a családot "anyámnak",hiszen gyakorlatilag el nem lehet viselni hosszabb távon. Tudom,mert már fiatal,független koromban is nagyon nehéz volt Vele....

Felháborodás: biztosan hallottátok a médiában, hogy az eü. dolgozók milyen "szép"ajándékot kapnak állambácsitól-a pótlékuk összegének 3szorosát bruttóban. Na,hogy a rohadás állna beléjük,akkor leíírom pontosan:

először is: nem minden eü.dolgozó kap, csak a 36%-os,120%-os,és 150%-os pótlékot kapók.A 36%-osak a járóbeteg szakrendelőkben dolgozók(kivéve röntgen és labor), a 120%-osak a röntgen(én),és labor dolgozók,fekvőbeteg osztályokon dolgozó nővérek és orvosok 150%-osak az Intenzívesek, műtőben dolgozók,baleseti sebészek.Ez konkrétan azt jelenti,hogy a 100-os pótlékot kapók-beteghordók,orvos írnokok,gazdasági nővérek nem kapnak egy fillért sem. Hogy a pofájukról nem sül le a bőr. Képesek ezt megcsinálni,amikor az eü-ben kb.  15 éve nem volt semmilyen, DE SEMMILYEN jutalom-még ajándék utalvány sem. Azok az emberek a maguk területén ugyan úgy keményen dolgoznak-mint mások.Illetve inkább úgy fogalmazok,hogy itt is,ott is,amott is vannak húzósok,és lógósok.De még ilyen mocsok módon viselkedni!!!!!

És persze az összeg,amiről állítólag kormány rendelet született. Mert hogy Nekem konkrétan 3*24ezer ft.járna bruttóban-ami 72 ezer lenne. Ha állambácsi,mindannyiunk ura leküldte volna az egyébként már egy hónapja kiszámíttatott összeget. De elfelejtette,vagy nem jó szemüveg volt rajta-mert csak az 52%-át sikerült leküldenie. Így mi,röntgenesek,speciel a 72 ezer helyett 41678 ft.-ot kapunk bruttóban-és persze mindenki más is részarányosan kevesebbet. Persze,örülni kéne nagyon-de nem tudok. Hányingerem van ettől az egésztől-ha nem lennék rászorulva,visszaküldeném,hogy dugják fel a seggükbe. Szégyelljék magukat.

Szerintetek,mennyire várom a szépkarácsonyt?

Berekfürdő

Szóval,nagyon nagy élmény volt. Pénteken délután volt egy 3 órás csoport foglalkozás. Igazából ismerkedtünk,mindenki elmondta magáról,amit gondolt,hogy el akar mondani. a pszichológus nő-Irénke- figyelt,néha néha kérdezett. Már ott kiderült,hogy mindamellett,hogy mindenkinek "problémás"gyereke van, volt közöttünk 2 anya, a nagyon nagyon nehezen beszélt, és sírt is. Szomorú volt látni. Az egyikőjük- nevezzük Lilinek-arról beszélt,hogy van egy 10 éves fia, Lóránt, aki súlyos látássérült. Másfél éves kora óta egydül neveli, az apa rapszódikusan jelenik meg a fiúért,bár anyagilag segíti Őket, ruhákat,játékokat vesz a gyereknek-de még sincs állandóság a kapcsolatukban. Ha a kisfiút elviszi, a hazaérkezése után Lóri agresszív,bevonul a szobájába, órákig nem lehet hozzá szólni. az apa nem fogadja el azt,hogy a gyerek látássérült-nem adja rá a szemüvegét( pedig súlyos fokú-olvasógéppel tanul az iskolában).  Lili nagyon sírt,látszott rajta,hogy totál ki van már.

A másik anya problémája a nagyobb fiával van-akit Ő nevelt egyedül sokáig, és valamiért mégis, felnőtt korára az apjához ment lakni, gyakorlatilag alig van kapcsolatuk,illetve ha a fiúnak kell valami, akkor hívja fel az anyukája jelenlegi férjét, vagy néha az anyukáját.

De mindenkihez voltak érdekes mondatai, még érdekesebb kérdései.

Elmondtam Neki nagy vonalakban,hogy honnan jöttem,milyen családban élek, hogy a 4 gyerekem közül csak 3 él.

És konkrétan elmondtam,hogy nagyon aggaszt az,hogy Peti még pelenkás. Hogy attól félek,hogy  mire oviba kerül majd (4 évesen),akkor sem lesz szobatiszta- az éjszakai ágytisztaságról nem is beszélek. Ő megkérdezte Tőlem,hogy ki az,aki még pelusba pisil. Én persze rögtön tudományosan megmagyaráztam, hogy akinek még nem érett az agya.

Ő ezt másképp látja.Abból,amit elmondtam,amit megfigyelt rajtam, amit kivett a mondataim közül: jó kicsinek lenni nálunk. Mert Peti a KICSI. Őt még ölbe viszik,ha nem akar a lábán jönni,vagy beleülhet a babakocsiba, még babusgatják-hiszen Ő a KICSI, mindenkinek,hiszen a fiúk is óriási méretűek, még anya is óriási méretű, meg apa is, ráadásul Ő két gyermeknek "járó"szeretetet kap,mióta megszületett. És persze még beszélni sem tud,ami nagyon fontos lenne. Ő azt gondolja,hogy nem kellene aggódni, eljön majd-nyilván később,mint egy "átlagos"gyereknél.

De az biztos,hogy jobban oda fogok figyelni-pl. nem veszem a kezembe az utcán. Ha csak lehet,nem viszek babakocsit-bár sokszor végig szaladja mellette az utat.

A délutáni foglalkozáson mondta nekünk,hogy másnap reggel fél 10-kor talizunk,de mindenki vigyen magával 5 tárgyat,ami tetszik Neki-lehet levél,kavics,használati tárgy-bármi.

Másnap reggel találkoztunk újra. És ekkor a megkezdett beszélgetés után,Lili-t megkérte,hogy csináljunk "fényképet". Lilinek minden jelenlévőt- a pszichológuson kívül-be kellett helyettesíteni egy egy családtagja karakterébe. Engem az "anyukájának"választott. Miután mindenki megkapta a családtag szerepét,azt mondta Irénke,hogy akkor most képzeljen el egy eseményt,ahol mindannyian ott voltunk.(Mármint a család). Ő az ovis ballagást nevezte meg. Ekkor megkérte Irénke,hogy legyen egy "fénykép",mindenkit oda állítson,ahol szeretné,hogy az a személy látsszon a fényképen. Érdekes volt az egész. Engem,mint anyukáját közvetlenül maga mellé állított,és még a derekát is át kellett fognom. A fia apját-Józsit-kitette a képről-szinte nem is látszott,hogy ott van. Rendkívül feszült volt a helyzet-és mindenki,aki családtag volt-elmondhatta utána,azt,hogy mit érzett. Szóval-ezt családállításnak hívják, és konfliktus feloldás(is) a célja-hihetetlen,hogy milyen "erők" mozogtak közöttünk-és milyen érzések kavarogtak bennünk. Lili megint sírt-de nagyon megkönnyebbült,azt mondta,hogy sok mindent másképp lát,mint 2 napja.

Még ezen a napon, a délutáni csoporton elővetette velünk azt az 5 tárgyat,amit levittünk. A tárgyak saját magunkat,és az életünkben a 4 legfontosabb személyt testesítették meg. Adott egy fehér,A4-es lapot,és a tárgyakat el kellett rajta helyeznünk,úgy,ahogy azt gondoltuk. az én tárgyaim: a névnapomra, a barátnőmtől kapott fekete,bugyros,szépséges táska(én),1 kehelyhez hasonló formájú őszi levél(Levente),egy hosszú, szépen metszett pezsgős pohár(Miklós), 1 csipkebogyóhoz hasonló,de annál nagyobb bogyó( Peti), és egy kis ágacska,amin sok kis piros bogyó volt(Marci). És én mindent belepakoltam a táskába, a kehelyszerű levélben a bogyók,és mellettük a pohár. Érdekes dolgokat mondott,mikor én elmondtam,hogy melyik tárgy ki,és miért így gondolom. azt mondta,hogy a táska(én),olyan mint az anyaméh-átölel-és én átölelem a családomat, a gyerekeim egymást fogják, a férjem, a szép üvegpohár,kicsit olyan "kirakat,mert szép"-és használati tárgy is-de az ölelésembe beletartozik Ő is. Még azt is mondta,hogy egy nagyon nyílt,és őszinte embert ismert meg bennem,akinek tele van melegséggel a lelke-örül,hogy megismerhetett, mert manapság az őszinteség ritka.

Az utolsó napon elkezdett egy mesét,amit nekünk kellett folytatni. És mikor vége lett a mesének-el kellett játszani. Na,ez igazi, felhőtlen játék volt-halálra röhögtük magunkat.

Még néhány szó a kajáról: Reggel -este svédasztal,de ami szem szájnak ingere, Fácánleves,tárkonyos szarvasragu leves, rdei gomba leves,sült kacsa,csirkemell roston,  Merlin rőzséje(sült burgonya,valami sült kacsamell csíkokkal),saláták, fetás burgonya, isteni friss,meleg péksüti(parasztkifli-jájjjj:-D)hurka,kolbász,hal-szóval el sem lehet mondani. Reggel persze zöldségek ,felvágottak , sajtok, joghurtok, teák, kakaó, kávé, narancslé , pékáruk , magvas,fehér,rozs-szóval,hmmmmmm.

Most ennyi,mert Levim jönne a drágám egyí kicsit!

Hazajöttem

Nagyon jó volt. Akár tökéletes is lehetett volna-ha a családom is ott van. Ez az egy hibádzott.

A szállás szuper volt. Az étel finom,és nagyon bőséges( kb. + 2 kiló :-D).

Az anyák,akikkel voltam,mind egytől egyig kedves,szimpatikus emberek. És hasonló cipőben mint. én. Kinek hallássérült,kinek látássérült,kinek beszédsérült gyermeke(i). Szóval, több mindenre jó volt ez. Például arra,hogy még biztosabban tudjam,hogy itt vagyok jó helyen,ebben a családban,ilyen gyerekekkel és párral,ahol most vagyok. És hogy még megerősödjön bennem az,hogy én inkább viszem a magam keresztjét-nem akarom a másét.

Tulajdonképpen ez egy "pszichokukckó" volt nekünk,anyáknak. Ahol pszichológus vezetésével kendőzetlenül beszélgettünk a saját nehézségeinkről, a bennünket ért impulzusokról,azok feldolgozásáról. És közben játszottunk. Persze,minden játék mögött volt "valami". Ráébresztett bennünket sok mindenre. Nem csak engem,hanem másokat is. És sokat nevettünk nagyon . És sírtunk néha. szóval,érzelmileg rendkívül felkavaró,szellemileg fárasztó-és mégis pihentető volt. Pénteken egy,szombaton kettő,vasárnap 1 "csoport" volt-persze a legrövidebb 2,5 óra, a leghosszabb 4 óra.

A szálloda welness részét használhattuk,úgy hogy a jacuzzi este a talpamat masszírozta:-D.

Szóval,nagyon élveztem. De nagyon jó itthon lenni,az enyémekkel.

Ha lesz több időm,lehet hogy kicsit részletesebben írok majd,mert nagyon érdekesek voltak a foglalkozások.

Kettősség....

...na,ez van most bennem. Kb. 3 hónapja felhívott Levi és most már Peti szurdósa,hogy a pedagógiai szakszolgálat beadott valami uniós pályázatot,és ha megnyerik,akkor 2 éjszakás-3 napos képzés-tréning lenne  néhány szülőnek,akinek hallássérült gyereke(i) van(nak). És megkérdezte,hogy elmennék-e,mert úgy gondolja, hogy jó lenne összejönni ilyen szülőkkel-másokkal is,eszmét-gondot-örömöt cserélni. Hát megnyerték-és ma indulunk. Berekfürdőre, a Hotel Szivek-be. Én pedig mennék is,meg nem is. De persze megyek,hiszen számítanak rám. És biztosan jó is lesz-a tréning mellett pihenés,szauna,jacuzzi, beszélgetés. Csak ne lennék ilyen gyerekfüggő! A másik felem nem akar menni-mit csinálok én több mint két este a gyerekeim nélkül? Tisztára hülye vagyok!!!!

Na mindegy,majd írok,hogy milyen jó volt :-).