hermi irka

Csak úgy ..

A héten szabin vagyok(még előző évi maradvány). Nagyon vártam. Nem is terveztem semmit-mert eddig bármit meg szerettem volna csinálni,vagy csak lustálkodni,biztosan meghiúsult valamelyik betegsége miatt.Persze,Levi tegnap hazajött a suliból,hogy hányt-semmi baja. Ma ment is. De én is bemegyek az ofő.jéhez,mert biztosan van valami az osztályban,ami miatt minden hónapban 2-3 napot itthon van a gyerek.Többet hiányzott szerintem ez alatt a fél év alatt innen, mint az általánosból egész 8 év alatt. De ha rákérdezek,mindig azt mondja,hogy semmi baj,minden oké,az osztály jó-egy-két gyereket kivéve-jól kijön Velük. Mégis rossz érzésem van. Tegnap azért  hányt(elmondása szerint),mert nagyon meleg van az osztályban,Ő pedig nem bírja. Hozzáteszem, úgy jár suliba,hogy a pólóra veszi a kabátot. Tényleg nem bírja a meleget. És azt mondja,hogy nem szellőztetnek szinte soha,csak akkor,ha a fizika tanár jön,mert tartanak Tőle(szigorú nagyon),egyébként egész nap nem nyitnak ablakot,mert azt mondják,kinn nagyon hideg van. Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel,mert elég nagy lovak már-egyébként szellőztetni minden szünetben kéne szerintem, vannak 30-an egy kis tanteremben. El tudom képzelni,mennyire levegőtlen ott.

Most,hogy itthon vagyok,gondoltam,bemegyek reggel Peti fejlesztő órájára. A fejlesztő tanár,Marcsi nagyon örült Nekem. De nem jó. A kisfiam,nem akarja tenni a dolgát,ha ott vagyok :). Egyébként ugyan olyan kis lüke fafejű ott is,mint itthon. Marcsi próbálta rávenni,hogy nézzen rá,elfordította a fejét. Akkor odairányította a kezével az arcát-erre lesütötte a szemét. Csak azért se!Jájj,és mindenben ilyen. Nem tudom,mi lesz Vele,hiszen Neki sajnos kevés az a figyelem,amivel egy jól halló gyerek elsajátítja az életet. És Ő nem hajlandó figyelni,csak ha úgy tartja kedve-és leginkább nem úgy tartja. Ha ott vagyok,ez hatványozottan jelentkezik. Holnap is lenne óra-de nem tudom,bemenjek-e. Mert mindamellett,hogy úgy viselkedett ahogy,mikor eljöttem,nagyon sírt,jönni akart Velem. De tényleg dolgom van-hivatalos ügyek intézése, bank és ilyesmi,úgy hogy ha nem beteg,megy bölcsibe.

Egyébként szinte semmit nem tud,amit egy ekkora korú gyereknek tudnia illik-a mozgást kivéve. Meg a kirakózást. Ez van. És nagyon akaratos-még nem találkoztam ilyen gyerekkel soha. De remélem,alakulni fog-mert ha nem,akkor félöreg napjaimra nagyon nehéz dolgom lesz.

Marci szombaton írja a felvételit. Jó lenne már túl lenni rajta-akár hogy is fog sikerülni.

Befestettem a hajam-középbarnára.....

... ami szinte fekete(pedig a dobozon gyönyörű barna volt). :-D. Nnna, ahhoz képest,hogy igazából szőke szeretnék lenni egyszer( bár a Zuram szerint szőkébb már nem lehetek-hihihi,egész jól haladok :-D. Mondtam Levinek,hogy csináljon rólam egy.két képet,de olyan siralmasak lettek,hogy jujjjjjj. Persze,mert vakuval csinálta a lelkem-ami a banyáknak nem a barátja. Így aztán csináltam én magamról vaku nélkül, na,az is jujj, de csak két j-val :-D. Úgy is időszerű már kicserélni a profilképemet itt-ott-már nincs rövid hajam,és nem is vörös-hanem középbarna :-D. Na,vélemények?

Már rég le kellett volna írnom...

....hátha segít.

Biztosan többen hallottátok a híradásokból, hogy Szolnokon egy 15 hónapos kisfiút a 15 éves unokatestvére, aki egy gyerekvárosból szökött haza,súlyosan bántalmazott. Sajnos, ezen a napon én voltam az ügyeletes a röntgenben-szerencsémre nem egyedül,mert akkor nem tudom,mi lett volna. Hozzánk hozták be a kicsikét. Meg kellett röntgeneznünk. Én "kezdtem"el, de a kolléganőm fejezte be, mert én sírógörcsöt kaptam, és ki kellett mennem a röntgenből. Az ici-pici teste tele volt zúzódásokkal, nem volt eszméletlen,de éber sem, és ahogy hozzáértem,hogy kigomboljam a kis pizsamáját, valami hihetetlen módon összerándult,és a kicsi feldagad szemecskéjét próbálta nyitni,és látszott rajta, hogy remeg a félelemtől. Súlyosan sérült,koponyatörése,agyi bevérzése lett. Nem tudom,mi lett vele,mert másnap elvitték a debreceni gyerekklinikára. Ez december 10.-én volt. Azóta sem tudok normálisan aludni,nagyon sokszor látom magam előtt a pici,meggyötört arcát. És féltem az én gyerekeimet,hogy soha ne érje Őket baj. Mert annyira szeretem Őket. És nagyon szeretem azt az ici pici,kis 15 hónapos roma kisfiút is. Hiszen nem tehet semmiről sem.

Persze elkapták az unokatesót is,aki az fogdában felakasztotta magát-persze,Ő is hozzánk került, de egy hét múlva meghalt. Mégsem érzek elégtételt.Nyilván Őt is ütötték,verték,míg a "családjában"volt,és nyilván ettől vált ilyenné. De nem tudom sajnálni sem. Mert kínokat okozott egy ártatlan csöppségnek. Milyen ez a világ? Ahol egy gyerek félhalottra ver egy csecsemőt? Milyenek a felnőttek,akik ezt hagyják....Teljesen kiborultam.

Néha azt gondolom,hogy tényleg megérett a világvége-olyan korcs lett az emberi faj. Elnézzük,hogy gyerekek halnak éhen-míg mások színarany autókat gyűjtenek,paloták százait tartják,narkóval gyilkolnak,és atombombával. Néhány millióan. A többi milliárdok pedig csak lesnek,mint a birkák.

BUÉK

BUÉK :-D.

Karácsony...

Jó. Együtt. Bár azért van,aki nagyon hiányzik. Ez a 3. Karácsony,amióta anyósom nincs velünk. Minden nap hiányzik,de most talán még jobban. Sokat gondolok Rá nagyon.

És persze hiányoznak érzések-például a testvérem felé,régen hiánytalanul meglévő szeretet. Most is szeretem,de már nem tudok rá úgy gondolni, mint néhány éve. A felismerés megváltoztatott. A felismerés kell,szükséges-de nem jó :-(.

Mindenki örült az ajándéknak. Jó volt a kaja,finom volt a bor :-). Szép a fa.

Marcika 25.-én elment a barátjához,és ott is aludt Náluk. Úgy érzem,hogy jobban érzi ott magát,mint itthon. Persze,ott nincsenek elvárások felé-itthon igen. Ott nincs ott az apja-akivel kifejezetten rossz a kapcsolata.( Velem nagyon jó :-), pedig én is szoktam Vele pörölni). Ott van sok lóvé,itt nincs. Én pedig nem tudom,hogy jól teszem-e,amit teszek. A barátja,Tomi anyukája,Karola kért meg,hogy Marci elmehessen hozzájuk. Ők most válnak a férjétől-és Tomi meglehetősen rosszul viseli a helyzetet. Én pedig megengedtem-de nem tudom,jól tettem-e. Mégis csak Karácsony van-bár az,hogy Marci örömmel megy, sok mindent elmond erről az egészről. Úgy érzem, anyaként mintha csődöt kezdenék mondani-vagy legalábbis teljesen bizonytalan vagyok-és az is egyfajta csőd.

Nahát...

......elveszett a kép,amit feltöltöttem az előző bejegyzéshez :-/. Pedig ott volt,láttam...Én nem tudom,mi van mostanában a freebloggal,de kezd elegem lenni belőle. Örökké valami gebasz történik. Lehet,hogy váltanom kéne?

Frissítve: tettem be egy másikat,kíváncsi vagyok,meddig lesz látható.

BOLDOG KARÁCSONYT!

Szomorúság,harag,elkeseredés,kilátástalanság,felháborodás-az utóbbi napok termései Nálam!

Szomorúság: anyukám megint kórházban. Múlt pénteken anyaszült meztelen találták meg a főbérlői,félig kihűlve-persze teljesen begyógyszerezve-beszorulva az ágy és a komód közé:-(. Most már jobban van,de gyenge.

Harag: haragszom rá-vagyis már nem,de nagyon haragudtam, Hogy miért kell ezt csinálnia, Miért jó Neki,hogy a saját szennyébe fekszik, mert nem tud megálljt parancsolni a gyógyszerszedési függőségének legalább annyira,hogy ne legyen teljesen olyan,mint egy részeg vagy egy narkós. És haragszom magamra,mert nem lenne szabad haragudnom rá,mert öreg,és ez egy betegség,és lehet,hogy elfelejti,hogy már bevette azt a kurva frontint- vagy nem tudom. Olyan ambivalens ez az egész bennem. Haragszom a tesómra, amiért nagy ívben leszarja az anyját-amíg volt pénze,addig jó volt,lenyúlták a volt nejével-és most az Ő adósságukat fizeti anyám a 76 ezer forintos nyugdíjából. Konkrétan 25 ezer forintot. És a tesóm...áááááá. Utoljára idén január 2.-án látta az anyját- és kb. 3 hónapja hívta telefonon. Éhen halhat Tőle nyugodtan,csak Neki,az új feleségével ne legyen konfliktusa....

Elkeseredés,kilátástalanság: mit tegyek anyámmal. Nem maradhat egyedül ez nyilván való. Szociális otthonba nem fogják felvenni,mert a nyugdíjából letiltás van-52 ezer ft-al nem veszik be. Ide hozzánk nem hozhatom-a 49 nm-en lakunk öten, a kicsinek nincs helye a kis szobában-Velem alszik. Nem tudok neki ágyat venni-nem fér hova. A nagyok ketten a 11 nm-en. Nem fér el ott sem, mégy egy szék sem-nem hogy még egy ágy. És ráadásul nem tehetem ki a családot "anyámnak",hiszen gyakorlatilag el nem lehet viselni hosszabb távon. Tudom,mert már fiatal,független koromban is nagyon nehéz volt Vele....

Felháborodás: biztosan hallottátok a médiában, hogy az eü. dolgozók milyen "szép"ajándékot kapnak állambácsitól-a pótlékuk összegének 3szorosát bruttóban. Na,hogy a rohadás állna beléjük,akkor leíírom pontosan:

először is: nem minden eü.dolgozó kap, csak a 36%-os,120%-os,és 150%-os pótlékot kapók.A 36%-osak a járóbeteg szakrendelőkben dolgozók(kivéve röntgen és labor), a 120%-osak a röntgen(én),és labor dolgozók,fekvőbeteg osztályokon dolgozó nővérek és orvosok 150%-osak az Intenzívesek, műtőben dolgozók,baleseti sebészek.Ez konkrétan azt jelenti,hogy a 100-os pótlékot kapók-beteghordók,orvos írnokok,gazdasági nővérek nem kapnak egy fillért sem. Hogy a pofájukról nem sül le a bőr. Képesek ezt megcsinálni,amikor az eü-ben kb.  15 éve nem volt semmilyen, DE SEMMILYEN jutalom-még ajándék utalvány sem. Azok az emberek a maguk területén ugyan úgy keményen dolgoznak-mint mások.Illetve inkább úgy fogalmazok,hogy itt is,ott is,amott is vannak húzósok,és lógósok.De még ilyen mocsok módon viselkedni!!!!!

És persze az összeg,amiről állítólag kormány rendelet született. Mert hogy Nekem konkrétan 3*24ezer ft.járna bruttóban-ami 72 ezer lenne. Ha állambácsi,mindannyiunk ura leküldte volna az egyébként már egy hónapja kiszámíttatott összeget. De elfelejtette,vagy nem jó szemüveg volt rajta-mert csak az 52%-át sikerült leküldenie. Így mi,röntgenesek,speciel a 72 ezer helyett 41678 ft.-ot kapunk bruttóban-és persze mindenki más is részarányosan kevesebbet. Persze,örülni kéne nagyon-de nem tudok. Hányingerem van ettől az egésztől-ha nem lennék rászorulva,visszaküldeném,hogy dugják fel a seggükbe. Szégyelljék magukat.

Szerintetek,mennyire várom a szépkarácsonyt?

Berekfürdő

Szóval,nagyon nagy élmény volt. Pénteken délután volt egy 3 órás csoport foglalkozás. Igazából ismerkedtünk,mindenki elmondta magáról,amit gondolt,hogy el akar mondani. a pszichológus nő-Irénke- figyelt,néha néha kérdezett. Már ott kiderült,hogy mindamellett,hogy mindenkinek "problémás"gyereke van, volt közöttünk 2 anya, a nagyon nagyon nehezen beszélt, és sírt is. Szomorú volt látni. Az egyikőjük- nevezzük Lilinek-arról beszélt,hogy van egy 10 éves fia, Lóránt, aki súlyos látássérült. Másfél éves kora óta egydül neveli, az apa rapszódikusan jelenik meg a fiúért,bár anyagilag segíti Őket, ruhákat,játékokat vesz a gyereknek-de még sincs állandóság a kapcsolatukban. Ha a kisfiút elviszi, a hazaérkezése után Lóri agresszív,bevonul a szobájába, órákig nem lehet hozzá szólni. az apa nem fogadja el azt,hogy a gyerek látássérült-nem adja rá a szemüvegét( pedig súlyos fokú-olvasógéppel tanul az iskolában).  Lili nagyon sírt,látszott rajta,hogy totál ki van már.

A másik anya problémája a nagyobb fiával van-akit Ő nevelt egyedül sokáig, és valamiért mégis, felnőtt korára az apjához ment lakni, gyakorlatilag alig van kapcsolatuk,illetve ha a fiúnak kell valami, akkor hívja fel az anyukája jelenlegi férjét, vagy néha az anyukáját.

De mindenkihez voltak érdekes mondatai, még érdekesebb kérdései.

Elmondtam Neki nagy vonalakban,hogy honnan jöttem,milyen családban élek, hogy a 4 gyerekem közül csak 3 él.

És konkrétan elmondtam,hogy nagyon aggaszt az,hogy Peti még pelenkás. Hogy attól félek,hogy  mire oviba kerül majd (4 évesen),akkor sem lesz szobatiszta- az éjszakai ágytisztaságról nem is beszélek. Ő megkérdezte Tőlem,hogy ki az,aki még pelusba pisil. Én persze rögtön tudományosan megmagyaráztam, hogy akinek még nem érett az agya.

Ő ezt másképp látja.Abból,amit elmondtam,amit megfigyelt rajtam, amit kivett a mondataim közül: jó kicsinek lenni nálunk. Mert Peti a KICSI. Őt még ölbe viszik,ha nem akar a lábán jönni,vagy beleülhet a babakocsiba, még babusgatják-hiszen Ő a KICSI, mindenkinek,hiszen a fiúk is óriási méretűek, még anya is óriási méretű, meg apa is, ráadásul Ő két gyermeknek "járó"szeretetet kap,mióta megszületett. És persze még beszélni sem tud,ami nagyon fontos lenne. Ő azt gondolja,hogy nem kellene aggódni, eljön majd-nyilván később,mint egy "átlagos"gyereknél.

De az biztos,hogy jobban oda fogok figyelni-pl. nem veszem a kezembe az utcán. Ha csak lehet,nem viszek babakocsit-bár sokszor végig szaladja mellette az utat.

A délutáni foglalkozáson mondta nekünk,hogy másnap reggel fél 10-kor talizunk,de mindenki vigyen magával 5 tárgyat,ami tetszik Neki-lehet levél,kavics,használati tárgy-bármi.

Másnap reggel találkoztunk újra. És ekkor a megkezdett beszélgetés után,Lili-t megkérte,hogy csináljunk "fényképet". Lilinek minden jelenlévőt- a pszichológuson kívül-be kellett helyettesíteni egy egy családtagja karakterébe. Engem az "anyukájának"választott. Miután mindenki megkapta a családtag szerepét,azt mondta Irénke,hogy akkor most képzeljen el egy eseményt,ahol mindannyian ott voltunk.(Mármint a család). Ő az ovis ballagást nevezte meg. Ekkor megkérte Irénke,hogy legyen egy "fénykép",mindenkit oda állítson,ahol szeretné,hogy az a személy látsszon a fényképen. Érdekes volt az egész. Engem,mint anyukáját közvetlenül maga mellé állított,és még a derekát is át kellett fognom. A fia apját-Józsit-kitette a képről-szinte nem is látszott,hogy ott van. Rendkívül feszült volt a helyzet-és mindenki,aki családtag volt-elmondhatta utána,azt,hogy mit érzett. Szóval-ezt családállításnak hívják, és konfliktus feloldás(is) a célja-hihetetlen,hogy milyen "erők" mozogtak közöttünk-és milyen érzések kavarogtak bennünk. Lili megint sírt-de nagyon megkönnyebbült,azt mondta,hogy sok mindent másképp lát,mint 2 napja.

Még ezen a napon, a délutáni csoporton elővetette velünk azt az 5 tárgyat,amit levittünk. A tárgyak saját magunkat,és az életünkben a 4 legfontosabb személyt testesítették meg. Adott egy fehér,A4-es lapot,és a tárgyakat el kellett rajta helyeznünk,úgy,ahogy azt gondoltuk. az én tárgyaim: a névnapomra, a barátnőmtől kapott fekete,bugyros,szépséges táska(én),1 kehelyhez hasonló formájú őszi levél(Levente),egy hosszú, szépen metszett pezsgős pohár(Miklós), 1 csipkebogyóhoz hasonló,de annál nagyobb bogyó( Peti), és egy kis ágacska,amin sok kis piros bogyó volt(Marci). És én mindent belepakoltam a táskába, a kehelyszerű levélben a bogyók,és mellettük a pohár. Érdekes dolgokat mondott,mikor én elmondtam,hogy melyik tárgy ki,és miért így gondolom. azt mondta,hogy a táska(én),olyan mint az anyaméh-átölel-és én átölelem a családomat, a gyerekeim egymást fogják, a férjem, a szép üvegpohár,kicsit olyan "kirakat,mert szép"-és használati tárgy is-de az ölelésembe beletartozik Ő is. Még azt is mondta,hogy egy nagyon nyílt,és őszinte embert ismert meg bennem,akinek tele van melegséggel a lelke-örül,hogy megismerhetett, mert manapság az őszinteség ritka.

Az utolsó napon elkezdett egy mesét,amit nekünk kellett folytatni. És mikor vége lett a mesének-el kellett játszani. Na,ez igazi, felhőtlen játék volt-halálra röhögtük magunkat.

Még néhány szó a kajáról: Reggel -este svédasztal,de ami szem szájnak ingere, Fácánleves,tárkonyos szarvasragu leves, rdei gomba leves,sült kacsa,csirkemell roston,  Merlin rőzséje(sült burgonya,valami sült kacsamell csíkokkal),saláták, fetás burgonya, isteni friss,meleg péksüti(parasztkifli-jájjjj:-D)hurka,kolbász,hal-szóval el sem lehet mondani. Reggel persze zöldségek ,felvágottak , sajtok, joghurtok, teák, kakaó, kávé, narancslé , pékáruk , magvas,fehér,rozs-szóval,hmmmmmm.

Most ennyi,mert Levim jönne a drágám egyí kicsit!

Hazajöttem

Nagyon jó volt. Akár tökéletes is lehetett volna-ha a családom is ott van. Ez az egy hibádzott.

A szállás szuper volt. Az étel finom,és nagyon bőséges( kb. + 2 kiló :-D).

Az anyák,akikkel voltam,mind egytől egyig kedves,szimpatikus emberek. És hasonló cipőben mint. én. Kinek hallássérült,kinek látássérült,kinek beszédsérült gyermeke(i). Szóval, több mindenre jó volt ez. Például arra,hogy még biztosabban tudjam,hogy itt vagyok jó helyen,ebben a családban,ilyen gyerekekkel és párral,ahol most vagyok. És hogy még megerősödjön bennem az,hogy én inkább viszem a magam keresztjét-nem akarom a másét.

Tulajdonképpen ez egy "pszichokukckó" volt nekünk,anyáknak. Ahol pszichológus vezetésével kendőzetlenül beszélgettünk a saját nehézségeinkről, a bennünket ért impulzusokról,azok feldolgozásáról. És közben játszottunk. Persze,minden játék mögött volt "valami". Ráébresztett bennünket sok mindenre. Nem csak engem,hanem másokat is. És sokat nevettünk nagyon . És sírtunk néha. szóval,érzelmileg rendkívül felkavaró,szellemileg fárasztó-és mégis pihentető volt. Pénteken egy,szombaton kettő,vasárnap 1 "csoport" volt-persze a legrövidebb 2,5 óra, a leghosszabb 4 óra.

A szálloda welness részét használhattuk,úgy hogy a jacuzzi este a talpamat masszírozta:-D.

Szóval,nagyon élveztem. De nagyon jó itthon lenni,az enyémekkel.

Ha lesz több időm,lehet hogy kicsit részletesebben írok majd,mert nagyon érdekesek voltak a foglalkozások.

Kettősség....

...na,ez van most bennem. Kb. 3 hónapja felhívott Levi és most már Peti szurdósa,hogy a pedagógiai szakszolgálat beadott valami uniós pályázatot,és ha megnyerik,akkor 2 éjszakás-3 napos képzés-tréning lenne  néhány szülőnek,akinek hallássérült gyereke(i) van(nak). És megkérdezte,hogy elmennék-e,mert úgy gondolja, hogy jó lenne összejönni ilyen szülőkkel-másokkal is,eszmét-gondot-örömöt cserélni. Hát megnyerték-és ma indulunk. Berekfürdőre, a Hotel Szivek-be. Én pedig mennék is,meg nem is. De persze megyek,hiszen számítanak rám. És biztosan jó is lesz-a tréning mellett pihenés,szauna,jacuzzi, beszélgetés. Csak ne lennék ilyen gyerekfüggő! A másik felem nem akar menni-mit csinálok én több mint két este a gyerekeim nélkül? Tisztára hülye vagyok!!!!

Na mindegy,majd írok,hogy milyen jó volt :-).

Csak Petiről

Már olyan régen készülök írni egy bejegyzést csak a legkisebb fiamról,de valahogy mindig halogattam. Olyan sok minden van Vele, és olyan nagyon nehéz megfogalmazni az aggodalmaimat. De most olvastam egy blogban egy kedves anyuka írását, akinek szintén van egy hallássérült kisfia,akit szintén Petinek hívnak. És most összeszedem magam. Tudom,sok olvasóm van-még ha nagyon nem is kommentelnek. És biztosan azért olvasnak,mert érdekli Őket,hogy mi a helyzet a házunk táján.

Szóval Agócs Peti.

Még mindig nem beszél. Bár rendkívül sokat halandzsázik-azaz szanszkritül nyomja a dumát:-D. A barátnőim rendszeresen lecsesznek,mert én nem hallom ki az szavakat,amiket Ők kihallanak. Pl. a múltkor mentünk az utcán, és Peti mutatta az irányt,és közben valami olyasmit hallottam én,hogy alla-Andi barátnőm ujjongott,hogy milyen ügyes,mutatja és mondja,hogy arra. De több ilyen is történt-lehet,hogy nem merem elhinni,hogy igen is alakul a beszéde? Az biztos, hogy már mondja hogy hoppá-ha valami leeseik. De azt sem mindig jól mondja,mert van,amikor inkább hobbá-nak hallatszik. Azt is "mondja" hogy szia-de dijá-nak. Pedig tud sziszegni,mert azt már próbáltuk. Az anya és a nem az egyértelműen tiszta.

Hosszú várakozás után elkezdődött a fejlesztése. Hétfőn,szerdán és csütörtökön jár hozzá szakember a bölcsibe. Hétfőn gyógypedagógus,szerdán szurdopedagógus, csütörtökön pedig logopédus. A szrudopedagógus egyeztet a másik két fejlesztővel,és ez alapján próbálják fejleszteni. Egyébként csupa pozitívumokat mondanak róla- rendkívül ügyes, nagyon okos, és együttműködő. Mindegyikőjük szerint könnyen fejleszthető,és azt mondják, hogy nagyon szépen megvan Nála sok-sok hang-ami azt jelenti,hogy menni fog a beszéd. Nem tudom,miért félek mégis annyira attól,hogy nem fog tudni beszélni a kisfiam(most épp sírok,mikor ezeket a sorokat írom). Mi lesz, ha mégsem? Hogyan fogunk kommunikálni? Hiszen most is sokszor csak barkóbázok,hogy mit akar Tőlem. Néha olyan,mintha nem is akarna megtanulni. Kb. 3 hete teljesen érthetően kimondta,hogy lámpa-és azóta sem. Mintha egyszer megmutatná,hogy tudja-és utána kész,osszuk be. Egyébként is. A hallókészülék napközben a fülében van-alvást kivéve-de ahogy hazaérünk a bölcsiből(legyen az du. 4 óra vagy este 7)azonnal kiveszi. Még mindig. És nem értem,miért jó Neki ez így-vagy nem ad akkora hallásélményt Neki,hogy akarja állandóan a fülében tartani? Ha megpróbálom visszatenni-ordít. És én meg már néha nem bírom-ha bármit szeretnék Neki mondani,ordítanom kell,hogy felfigyeljen rám. Nem tudunk "játszani",mert hang nélkül nem lehet fejleszteni. Olyan vagyok,mint egy eszement-legalábbis, ha valaki hallja,és nem tudja,hogy mi a helyzet-csak annyit hall,hogy ez az idióta bömböl a gyerekkel. És nem tudom,hogy mit csináljak. Már nagyon régen voltunk hallás mérésen-mert nem hajlandó megengedni azt sem. Játék audio metria pedig itt nincs. Én pedig nyilván nem fogom Pestre hordani hetente egyszer- egyszerűen nincs rá lehetőségem, időm,hiszen dolgozom.

Több mint két hétig nem volt,csak egy hallókészüléke- a másik elromlott. Ezt nagyon sokszor eljátszottuk már a nagy fiammal is-szörnyű,hogy egy rosszul halló gyerek arra kényszerül, hogy félfüllel,vagy majdnem süketen járjon közösségbe, iskolába-mert nem tudnak adni csere készüléket. Nekem pedig nincs pénzem venni 100ezer forintért egyet tartalékba. Bár lenne.

Még mindig pelenkás-ebbe teljesen bele vagyok betegedve. Nem tudom,hogy mit csináljak-nappal is és éjjel is pelenka van rajta. És attól,hogy nem beszél,hogy pelusos-olyan,mint egy nagyra nőtt csecsemő. A pelenka miatt hetente többször szoktam sírni. Miért nem hajlandó anélkül lenni? Miért pisili tele? És miért hajlandó simán, az utcán,menet közben megállni,és elpárásodó szemekkel telepakolni a pelust. Mikor jön el-vagy eljön egyáltalán?-az az idő,hogy nem kell pelus rá? De hiába próbálom a kisnadrágot ráadni,ordít,mint akit ölnek,de szó szerint.

Bizonyos dolgokban viszont olyan,mint a korosztályában lévő gyerekek. Próbálkozik az öltözéssel-a könnyebb dolgok már simán mennek. Ma összecipzárazta a felsőjét. Ahogy hazaértünk, egyedül vetkőzött le-csak a kabát ujjánál kellett neki kicsit segíteni-bár azért is nagyon tiltakozott. A cipőt egyedül fel tudja venni-de néha kacsaláb. Enni már régen önállóan eszik-de azt,hogy szépen, nem mondhatnám.

Ráadásul itthon gyakran  agresszív-ha nem az történik,amit Ő szeretne, akkor azt megtorolja rajtunk- mindannyiunkon- persze nem hagyjuk,így aztán.....De közösségben szelid,nem agresszív-ráadásul a bölcsis csoportban Ő az egyedüli,aki maradt,mindenki kisebb nála- és nagyon nagyon szeretik a társai. Várják, amíg Ő benn van,addig van olyan kisfiú,Zsombi,hogy nem tudja az anyukája kihozni öltöztetni. Kristóf minden este úgy készülődik,hogy Petike is eszik,Petike is ka rudit, Petike is fürdik...És Petike is szereti Őket,mert csupa vigyor mindig, ha megyünk reggel, vagy délután,ha megyek érte.

Hát ennyit most.

Szerverhiba

Nagy nehezen sikerült visszaállítanom a bejegyzéseket,de a kommenteket nem-sajnos. Így aztán nem tudom,hogy mit írtatok Nekem.

Nagyon hideg lett. Én pedig nagyon utálom a hideget-így aztán nyűgös vagyok. Pedig nem kéne,mert még jó néhány hideg hónap áll előttünk.

Egyébként is olyan sok rossz hír van most a világban. Teljesen elszomorodok azon sok baleseten,halálon,amik történnek. Itt felénk szinte minden napra jut halálos(többszörös) baleset. Meg fiatalok megnyomorodva,kómában-jajj,olyan nagyon nagyon rossz. Miért van ez így? Miért kell részegen kocsiba ülni, és megölni két kisgyereket és a szüleiket,és egyet árván hátrahagyatni? Úgy sajnálom az a kisfiút...Milyen élete lesz? Ezzel kell majd együtt élnie örökké-hogy egy pillanat alatt mindenki,aki az a mindennapjai része volt-odaveszett egy állat miatt.. És az úriember akár 10 évet is kaphat...nahát,életenként két és fél év. Micsoda igazságszolgáltatás!!!!! Hánynom kell....

Mindenféle

Őszi szünet. A fiúk nagyon élvezik,de azért a tankönyvet is elővették(naná,próbálnák csak nem elővenni :-D). Jó lett volna itthon maradni Nekem is,de sajnos nem lehetett. Kevesen agyunk, a nyár óta megint 3 embert küldtek el tőlünk,pedig eddig sem voltunk olyan hajj de sokan. És ugyan mi lesz még január 1-től? Az ember tele van kérdéssel,várakozással,félelemmel. Sokat dolgozunk,sok a beteg,sok a vizsgálat,szinte minden nap 1 embernek legalább 2 munkahelyet kell vinnie. Persze már bejelentették,hogy nem lesz béremelés-na ugyan miért nem lepődtem meg? Utoljára én( a kötelező 3 évenkénti bruttó 2000 forintos emelésen kívül), ha jól emlékszem akkor kaptam, mikor a Medgyesi kormány jött be. Az pedig már nagyon nem mostanában volt-azt hiszem,2002 körül. Csesszék meg,halálra nyomorítanak bennünket. Nonszensznek tartom,hogy a mai magyar állampolgárok nagy része csak arra keres,hogy kifizesse a rezsit,és valami ennivalót tegyen az asztalra, meg a gyereket(keket) oviba,isibe járassa. És még a hitelről nem is írtam semmit. Úgy vágnak át bennünket,ahogy akarnak. A múlt hónapban majdnem 17 ezer forintos plusz levonásom volt,amit nem tudtam hova tenni. A bankban a hölgy közölte,hogy a folyószámla hitelkeretem kamata, Mondom én: az éves? Ő: nem,a negyedéves. Erre megkérdeztem,hogy miért ilyen sok.Azt mondta,hogy biztosan ki volt teljesen használva. Mondtam Neki,hogy 5 éve van teljesen kihasználva minden hónapban,de eddig negyed évente kb 5000 ft.volt a kamat. Úgyhogy szépen előveszem a szerződést,és megnézem,ugyan is szerintem Ők gyönyörűen módosították,anélkül,hogy én tudnék róla. Persze lehet,hogy joguk van hozzá,de akkor is rohadjanak meg.

Petikémnek elkezdődött a fejlesztés-meg volt az első két óra. A fejlesztő peda teljesen el volt ájulva Tőle. Azt mondta,hogy már most látszik rajta,hogy ugyan olyan nagy koponya,mint Levim :-).(persze, Levi sem olyan nagy koponya, csak okos.Illetve néha azt gondolom Leviről,hogy bizonyos dolgokban olyan,mint egy ifjú zseni-másban pedig mint a hátramenés :-D.)

Rendkívül ügyesen részt vett a foglalkozáson,ráadásul egy édes mosolygós, nyílt, kedves kisfiú-ez igaz. FüligPeti:-D. És azt is mondta,hogy jó a hallókészüléke valószínű,mert nagyon ügyesen utánozta az állathangokat-a kis piszok,itthon persze hiába próbálok Vele ilyesmit,közli,hogy nem :-D. Még mindig pelusos-nagy nagy fájdalmamra. Ebből is látszik,hogy mennyire éretlen az agya még. Remélem,azért lassan csak megérik rá. De nem tudok Vele mit kezdeni,erőltetni nem lehet.

Hallókészülék. Megint csak egy van a fülében. Az elemtartója letört(Petikém megpróbálta kinyitni), de tudta használni így is, mert bele lehetett pattintani a helyére.. Viszont egyik nap a játszótéren nagy rohangálásban volt,és állandóan lekapkodta a sapiját. Szerintem akkor beleakadhatott,és elveszett. Ez olyan pici,mint a kisujjamon a köröm fele-és sötét volt,Esély sem volt megtalálni. Úgyhogy elküldtük javításra-nyilván lesz vagy sokezer forint-mert hiába garanciás, ez az "én" hibám. Persze nem,mert a gyerek 3 éves,én meg nem állok ott mindig a füle mellett.de ez van. De egyébként valahol tényleg hibás vagyok-nem gondoltam rá,hogy így ki tud pattanni a helyéről-hiszen belepattintani is kellett egy pici erőkifejtés. Mindegy, szegény embert még a hallókészülékelemtartójaishúzza! Egyre többet halandzsázik-néha néha kimond egy egy szót-amit aztán mintha el is felejtene. Ezt sem értem,de majd csak alakul.

A november 03.-i fókuszban volt egy riport egy halássérült fiatal nőről,és egy újfajta beültetésről-na ennek utána kell néznem. Elég kevés információ hangzott el, pont ezért akarok többet tudni erről. Hátha...

Egyébként nagyon fáradt vagyok. Keveset alszom-munka után pedig hazaesek,ha van időm,eszek pár falatot, de leginkább nincs-sprintelek Petiért,és fél négytől lenn vagyunk este 6-ig,vagy tovább. Nagyon igényli a szabad mozgást,sokat szaladozik,este bicizik(vettünk lámpát előre hátra a bicijére- a kis hülye,annyira élvezi:-)). Persze,már mind a kettőt letörtem,de én rendkívül kreatív módon,cellux-al felrögzítettem :-D. Legalább annyira dizájnos,mint a bicije :-D. Mikor hazaérek,itthon a nagyok,anya ez-az,mi a vacsi,megvarrod,segítesz,kivasalod?De gyere nézd meg,mit mutatok,masszírozzál meg. Este sokszor még mindenféle dolgom van-és persze van egy férjem is, akivel szintén törődni kell. Úgyhogy igen csak ki van használva az időm. És ennek ellenére nem tudok aludni-illetve későn tudok elaludni-persze,ebben az is benne van,hogy a legkisebbem is keveset alszik. Ha napközben alszik a bölcsiben-márpedig ott alszik-akkor este jajj,10 óra-és utána. És én valamiért minden reggel felébredek 5-negyed 6 körül, és akkor már nem merek visszaaludni,mert félek,hogy elalszom. Úgyhogy,olyan vagyok,mint a mosott rongy. És úgy is nézek ki.

Jöttem,írtam.....

Kevés időm van írni. És kevés olvasni másokat. Sok a munka,sok a gyerek:-).

Vagyunk. Az országban eluralkodó válság erősen begyűrűzött a családunkba is. Konkréten alig van pénzünk. a 26000 ft.-os hitelünk(az egyik), 44 ezer forint. A másik, a 12ezres pedig 23 ezer. Szóval,király a helyzet. Egyre inkább azon gondolkodom,hogy össze kell pakolni a putyerkánkat,és irány külföld. Mosogató nőként is a 4szeresét keresném,mint itthon a felső fokú végzettségemmel. Csak nem merünk belevágni,mert félünk kitenni a gyerekeket az ismeretlennek. Pedig lassan nem lesz más választásunk. Az biztos, ha most lennék huszon éves,gyerek nélkül-már régen más országban próbálkoznék. Úgy érzem,itthon megfojtanak bennünket. Nem tudom például,hogy mitől 21 ezer forint a villanyszámlám-nyilván 5-en vagyunk,mindenből több fogy,na de ennyivel? Nagyon sok kw.fogy el. Az EON.-nál azt mondták,hogy kérhetek villanyóra felülvizsgálatot,mert lehet hogy rosszul mér az óra. A bibi csak az,hogy ha jól mér,akkor ki kell fizetnem több mint 10 ezer ft.-ot. És sajnos nincs rá valóm. Úgyhogy egyenlőre várok. Persze,minden gépünk energiatakarés-hiszen egyik sem régi-talán a hűtő a legrégebbi,de az is A energia osztályú,Ariston. Nem értem. Ráadásul minden más is olyan nehéz mostanában.

Levim nagyon fáradékony,valamelyik nap nem volt jól-én ügyeletes voltam-Ő pedig délután 3-tól másnap reggelig aludt-2 ébredéssel,ebből 1szer ivott,1szer pedig letusolt. Elvittem orvoshoz,voltunk laborban-remélem nincs nagy baj, lehet,hogy kicsit vérszegény. A vérnyomása alacsony viszonylag(100/60-tiszta anyja), a hossza pedig nagyon nagy-megmérte a gy.orvos:190 cm. a drágám. A nyár óta nőtt 4 cm-t. Nyilván ez is lehet az oka a nagy fáradtságának. Meg a suli.  Nagy a tempó-Ő pedig meg szeretne felelni. Jól. Eddig rendben is van-bár már becsúszott egy 3-as kémiából,de bízom benne,hogy kijavítja. Az előző jegye 5-ös volt. Ilyen ez a suli.....

Marci néha annyira bekamaszodik,hogy fejre tudnék Tőle állni :-). Valamelyik nap beígértem Neki egy sallert. Jön a felvételi Neki,és össze vissza hadovál,hogy Ő mégse ide,hanem amoda, de már másnap nem is amoda, hanem inkább a másik amoda akar menni. A"legutolsó amoda" gépipari szki, ahová egy haverja jár-Ő már 12.-es. És persze Marcika is hirtelen olyan nagy érdeklődést mutat,hogy nagyon. Persze,nem Dorián miatt,ááááá..... Egyébként szerintem fullra nem érdekli az egész-csak ott vannak a fasza gyerekek. Sok harcunk lesz még Vele.....

Peti pedig a legrosszabb természetű kisgyerekem( a 3 gyerek közül). Hihetelen,mennyire nem lehet rá hatni-mármint itthon. Mert a bölcsiben nincs semmi baj Vele. Egyébként nagyon édes :-). A szavak lassan lassan alakulgatnak-az elején járunk. Fejlesztést még mindig nem kapott-de mintha sínen lenne már az ügy,kopp kopp kopp.

Magamról most nem írok. Annyira negatív vagyok,hogy lehet,el kéne mennem agymosásra.....

Szabadság

Na, a héten az van nekem. Szépen elterveztem,hogy bele fog férni sok minden, ablakpuceválás,nagytakarítás,portalanítás, és persze végre szánhattam volna magamra(és a férjemre is )egy kis időt, ami csak az enyém,a miénk-gondoltam, vívok egy nagy csatát a nálunk uralkodó rendetlenséggel és kosszal, amikor apa itthon van,akkor elmegyünk együtt,KETTEN sétálni a Tisza partjára,ülünk a gyönyörű őszi időben a rózsa kertben, meg ehhez hasonlók. De hát ember tervez, isten végez. a legkisebb sarjam taknyos lett,de rendesen. Úgyhogy lőttek a bölcsinek,meg minden egyébnek-megyünk az orvoshoz :-(. Ez van.

Mindenfélék

Ritka alkalmak egyike-tudok pár sort írni.

Jól vagyunk. Mindenki teszi a dolgát. A fiúk gyűrik a sulit. Levim eddig nagyon jól érzi magát a közép iskolában, pár jegye már van, elég jók. Bár a francia 3-asnak nem annyira örültünk,de majd kijavítja.

Marcikám volt megyei atlétikai bajnokságon az általános iskolájával, bár nem akart menni. Nem nagyon szeretik egymást a tesitanárral. A múltkor azt mondta Marcinak, hogy nem viszi el floor ball bajnokságra,mert nem elég a Marci agyi kapacitása hozzá(a seggfej). Erre most elvitte Marcit atletizálni, mert Ő dobja a legnagyobbat a suliban kislabdával. Úgyhogy Marci dobott,és súlyt lökött. A csapatuk súlylökésben aranyérmes lett-hála Marcikámnak, mert úgy sikerült eldobnia a labdát,hogy elsők lettek(persze a többiek is jól löktek,csak nem olyan nagyot,mint Marci). A kislabda dobás nem sikerült Neki olyan jól,mint szokott,mert megcsúszott a lendülettől. A suliban tesiórán Ő mindig más irányba kell hogy dobjon,mint a többi,mert kihajítja a suliból a kislabdát:-D))). Persze a tanerő másnap a tesiórán megdicsérte Őket,és megköszönte nekik.

Petivel semmi haladás. Illetve van,de csak ici-pici apró lépések. Még egy óra fejlesztése sem volt-mert a két önkormányzati szerv egymásra mutogat,hogy ki fejlessze a kicsikémet. Miközben telik az értékes idő. És nekem nincs óránként 2000 forintom a szurdo pedagógusra. Heti 4 óra fejlesztés kellene(és törvényileg jár) Neki. Úgyhogy jövő héten keresem a jegyzőt-vagy a fókuszt,vagy mit tudom én kit. Még mindig nem beszél. Talán mintha szavak jönnének-de nem nagyon érthetően. Nem hajlandó wc-be kakkantani, a pisi az már megy, de még nincs egész nap pelus nélkül. A bölcsiben ugyanis nem tudnak Vele foglalkozni,ott csak akkor kerülhet le a pelus,ha biztosan"szól". Nem is tudom,néha annyira el tudok szontyolodni.Már júliusban elmúlt 3 éves-és még mindig pelusa van.....

Persze ettől függetlenül egy igazi kis édes pasas. Persze, sokszor "elgurul a gyógyszere", de majd csak kinövi.

Ma segített Nekem tésztát nyújtani:

Persze,meg is kóstolta:-):

Vagyunk!

Szerencsére  mind megvagyunk,jól is vagyunk,csak én nem nagyon érek rá írni. Fiúk gyűrik a sulit,Peti a bölcsit. Beszéd még nem megy, szobatisztaság sem,de gondolom, 1szer majd csak meglesz mind a kettő. Nem tudok Vele mit kezdeni-ha nadrágot akarok ráadni,úgy visít,mint akit ölnek. Pedig most még jó idő van, de a hideg időben még nehezebb lesz.  Próbáltam már azt is,hogy rövidnaci pelus nélkül-ááááá,hamvába is holt a próbálkozás. Hát,nem egyszerű eset a kicsike,ez biztos.

Sokat dolgozom,és nagyon nagyon fáradt vagyok. Minden este azt veszem észre,hogy a tíz óra még a konyhában ér. És még utána megyek fürdeni,ilyesmi. És a babaneten sem voltam már,Isten tudja mióta-de most kitűztem egy célt: egy héten egyszer-mondjuk szerdán-ha törik,ha szakad,felmegyek még emberi időben-mert 10 után már nem is szoktak nagyon lenni fenn.

Pá,olyan éde3s vagy azért,amit a kommentben írtál:-). Jól vagyok,jó lenne már beszélnünk.

Első napok...

pozitív mind a kettő gyerek. Levinek annyira tetszik a gimi,hogy még a menza is jó:-D)). Kiváncsi leszek 2 hónap múlva:-D. Marci azt mondta,hogy az ofő-je "tökrenormális" volt.Na,az is érdekel,hogy meddig tart közöttük ez a nagy egyetértés:-D. Mindenesetre, még mindig egbegyomor :-D....

Egybegyomor

Na,az van most nekem. Az én drága Levim holnap kezdi meg a középiskolai  tanulmányait-egy meglehetősen kemény,konzervatív gimnáziumban. Új tanárok,új társak,új követelmények-húúúú....

És persze Marcim a 8. osztályt. aki szintén ebbe a meglehetősen kemény,konzervatív gimibe szeretne menni,csak más"szakra". De Ő nincs olyan jó tanuló,mint Levi(bár ő is jól tanul,de több 4-es,kevesebb 5-ös). Ráadásul nem tartozik az iskola kedvenc diákjai köz-hogy finoman fejezzem ki magam. Így aztán, ha Ő 4,6-ra állt valamiből,nála lefelé kerekítettek.

Szóval,izgalom,az van bőven. Levim hogy tud majd beilleszkedni-azaz hogy fogják elfogadni(nem egy egyszerű eset, nem nagyon hajlítható-ami néha jó,néha rossz). De az biztos,hogy ha valami Neki nem szimpatikus, akkor Ő nem áll be a sorba,még ha kinézik is maguk közül.

Marci pedig,mint az iskola egyik "rossz gyereke",kevés eséllyel indul ennek a tanévnek-illetve inkább azt mondanám,hogy ha Ő lenne a "mintagyerek"mostantól,akkor is leszarnák a fejét. De nem lesz mintagyerek.

Petikém nem hajlandó levenni a pelust. Ha strandoltunk, vagy szökőkutaztunk,ott fürdőnaciban volt,és jelezte,hogy pisilni kell. Nem tudja még mondani,de mutatta a fütyijét,és hogy menjünk a fához:-). Nem pisilt be. A játék közben sem. Mindig jelezte.Ott nem tiltakozott a pelus nélküliség ellen. De ha megpróbálom ráadni a bugyit,úgy visít,mint akit ölnek. De szó szerint. És tépi le magáról a gatyót. Nem tudom,mi lesz így,mikor lesz végre szabad popsi.